Évszakokat, fákat rabolt magának,
s lovagoltatja térdén a beszéd,
felnyihog, zabolátlan kanca,
üveghold érti csak, mi történt.
II.
Csöndemben elromlott
az óraszerkezet,
s most valaki kalapáccsal
méri a leomló falak
fényvak képkeretét.
III.
Álmomból álmomba ásít,
s visszaveszi múltját a jelen,
kedvét szegi a kenyérnek,
és vért vegyít a borba
mi más – a történelem!
Szóljon hozzá!