Önmagam romjaiban élek,
tükörbe nézek és rám egy
megtört arc néz vissza,
a fájdalom hercege régi
önvalómat tőlem elrabolta.
Mintha máris atomjaira
hullott volna minden, mi
engem alkotott, pedig még
élek, minden nap új reménnyel
kecsegtet, hogy van miért
felkelnem és nekiindulni a
napnak. De a tükröket egy
ideje elkerülöm már, így nem
látom azt az arcot, amely visszanéz
rám, szemében tört fénnyel.
2023 10 09
Hozzászólások