Csöbör Vilmos munka közben egyszer csak a szívéhez kapott. Úgy érezte, lába alul kicsúszik a talaj. Szétnézett, körülötte senki sem volt, akitől segítséget kérhetett volna. A ládagyárban a múlt héten a fele csapatot kirúgták. Ő itt maradhatott, hiszen négy éhes száj várta otthon. Meg is köszönte a művezetőnek.
Most, mintha forogni kezdett volna vele az egész csarnok. Elvágódott. Arcán izzadtságcseppek pörögtek a többnapos szakállába. Éles fájdalom nyilallt a bal lapockájába. Ha most esetleg itt volna Ibi, a felesége, talán tudna rajta segíteni egy kis hideg borogatással. Másra, gyógyszerre úgy sem futja. Tébéje nincs. Feketén dolgozik. Ez van. Ezt dobta neki a gép. Ötvenkét év, nem sok, nem kevés.
Hozzászólások