A „Dunántúl” című konzervatív-katolikus napilap 1935. május 11.-i számában közölték azt az írást, amely a dr. Esztergár Lajos akkori szociális tanácsnok (1936-tól alpolgármester, 1940-től 1944-ig, majd 1945-ben polgármester) által irányított ún. Pécsi Szociális Norma gyakorlata egyik fontos intézményének megépítéséről számolt be. A cikk címe „Kész a Tüzér utcai szegénytelep,” míg az alcíme a „Kéregetők részére ezentúl nem bérelnek lakást a városban” volt. De nézzük magát az előző napra dátumozott írást.
Tüzér utcai nyomortanya 1930-as évek
(Forrás: Wikipédia)
„Pécs, május 10. – A város polgármesterének gondoskodása révén rövidesen megfelelő kényelmes otthonhoz jut valamennyi pécsi kéregető. Mint ahogy annak idején megírtuk, a város több ház építését kezdte meg a Tüzér utcában. Az itt létesülő szegénytelepnek nagy gazdasági kert áll majd rendelkezésére, ahol a kéregetők kerti munkával foglalkoznak. Ez a szegénytelep május 1.-re elkészült, és a napokban odatelepítik mindazokat a szegényeket, akiknek a részére jelenleg a város hatósága bérel lakást a városban.
Esztergár Lajos dr
(Forrás: Wikipédia)
Pécs koldusai ezentúl két helyen találnak megfelelő otthont: itt, a Tüzér utcai telepen, és a Szigeti országúti Stockházban. A koldusok ellátására vonatkozólag egyébként a város 1934. évi, most elkészült zárszámadása az alábbiakban emlékezik meg: – A gazdasági élet leromlása nemcsak a munkaképes ínségesek számát, hanem a munkaképtelen eladottak táborát is nagy mértékben megnövelte. Napról-napra növekszik azoknak szegényeknek a száma, akik létfenntartásukat munkájukból biztosítani nem tudják, olyan munkaképes hozzátartozóik pedig, akik eltartásukról gondoskodnának, nincsenek.
Ezek teljesen a hatóság támogatásából tartják fenn magukat. Segélyezésük és ellátásuk szerint két csoportba oszthatók: közsegélyesek és koldus segélyesek. Közsegélyesek alatt értjük azokat a szegényeket, akiknek vannak ugyan hozzátartozóik, akik támogatják vagy pedig bizonyos forrásból származó csekély jövedelmük, azonban ez nem elég ahhoz, hogy saját megélhetésüket biztosítsák. A segélyezés részükre meghatározott összegből áll. Havi 6-8-10 pengő értékű készpénzt, vagy természetbeni segélyt kapnak, aszerint, hogy a segélyezésnek készpénzben, vagy pedig élelemben való kiszolgáltatása szükséges-e. Járandóságaikat minden hó 25.-én kapják meg a lakóhelyük szerint illetékes kerületi irodában.
Stock-ház Anno
(Forrás: Régi Pécs)
A téli hónapokban ezenkívül tüzelőanyag-segélyben is részesülnek. Számuk 370-390 között váltakozott az elmúlt évben. Külön a készpénz segélyesek száma átlag havi 328 volt, összesen 1913 pengő értékben. A természetbeni segélyesek száma 54, összesen 344 pengő értékben. A koldus segélyesek tehetetlenségüknél és elhagyatottságuknál fogva teljesen a hatóság támogatására szorulnak. Két csoportban gondozzák őket. Az egyik részük a városban van elhelyezve, privát lakásokban. Lakbérüket a hatóság fizeti ki, élelmüket pedig az Ágota, illetve a Kaszárnya utcai kiosztóban kapják meg, amely reggeli, ebéd és vacsorából áll. Ferences szegénygondozó nővérek ápolják őket. Élelmezésükön kívül a legszükségesebb dolgokat (tűt, cérnát, dohányt, szappant, petróleumot stb.) szintén megkapják.
A Tüzér utcai Szociális Otthon ma
(Forrás: Wikipédia)
A koldus segélyesek másik része a Kaszárnya utca 36. szám alatti szeretetházban nyer elhelyezést. Teljes intézeti ellátás mellett élnek. Élelmet, ruhát, cipőt, tüzelőt, dohányt, egyszóval, amire szükségük van, mindent megkapnak. Szintén ferences gondozó nővérek ápolják őket, a legmesszebb menő gondossággal. A szeretetházban mintegy 65-70 szegény nyer ellátást havonta. Ellátásuk részbeni fedezésére a társadalom által fizetett koldusmegváltási pénzek, és egyéb önkéntes adományok, nemkülönben a saját maguk munkájából eredő jövedelem szolgál.”
Ez az intézmény azt követően folyamatosan működött, jelenleg Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Integrált Szociális Intézmény Tüzér utcai telephely a pontos neve.
Hozzászólások