Megsebzett házak közt érkezik a hajnal,
egyszerű ruhája halvány fényű kék.
Pislog egyet-kettőt, elhussan az angyal,
szárnya alá hull az éjszakai ég.
És mintha mindez csak akaratlan volna,
szétmázolt felhőket szanaszét küldözget,
harmatcseppjein bong apró árnyak mollja,
s mindent elegánsan bíborba öltöztet.
Mire elkészül, csak ámulsz, hogy pazarol:
aranyló betűket fest a hajnalégre,
valaki megébred, verset ír valahol,
s egyszeriben, mintha Isten hazatérne.
Szóljon hozzá!