Míg beszélnek sokan a semmiről,
be nem vallott bűnökről fehéret,
nekünk fújj, fújj télen is merészet,
fürtös szőlő fodros leveléről,
s a mindennapi fedelet fölénk!
Bár szürke ködöt szitálnak körénk,
ünneprontó, villámló vészeket,
nekünk érj, érj kalászost, réteket,
kérges arcra mosolyt, napsugarat
és a mindennapi betevőnket!
S míg más elrejti arcát előled,
s ébren tartja a pártoskodókat,
hozzánk jöjj, szólj, Fiú, álmodóknak
karácsonycsillagod ragyogjon fenn,
és Te légy a mindennapi imánk!
S vidd a szenvedőkhöz könnyeinket,
munkában megfáradt két kezünket,
hálánkkal takard fázó szívüket,
s kérd, hozd bocsánatuk: a fedélért,
a mi mindennapi betevőnkért,
hogy nekik nincs, tán sohasem jutott,
s az imákért, mik nem értük szóltak.
- december, Karácsony hava
Hozzászólások