Egész éjjel havas eső verte
az ablaktáblákat, monoton
zaja altatott el éjjel, de
reggelre hóra váltott, és
most bentről figyelem, mint
pillézik szerte. Ahogy öregszem,
már nem vágyom rá, hogy
kifussak a szabadba és ég felé
fordulva arcomon, kitárt kezemen
fogadjam a gyönyörű kristály
pelyheket, amint szállnak,
zuhognak, majd földet érnek.
Szobám ablakán át nézem
cicámmal együtt, mindkettőnket
megbabonáz a látvány, ahogy
megmarad a hó és lassan belep
mindent a játszótéren. Puha
takarót kapnak a fák is, cserébe
elvesztett lombkoronájukért.
2023 12 07
Hozzászólások