Kaptam a hírt, hogy kedves szép emlékű barátom, Erdős János (1938-2023) festő- és képzőművész, grafikus kiállítása az emlékezés jegyében 2024. január 17-én nyílt meg a Museum Galériában (Budapest, Trefort Ágoston u. 2.). Sinkó István, a Magyar Festő Társaság elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja nyitotta meg.
Életrajzából, pályaképéből tudjuk, hogy eredetileg építésznek készült, a pécsi Tanárképző Főiskolán végzett. Nem kisebb művészek, mint Bizse János és Martyn Ferenc voltak a tanárai. Az 1956-os diplomázása után 1962-ig építészettel foglalkozott, majd iskolája egyik alapítójaként, a Művészeti Gimnázium (mai nevén Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium) alkalmazott grafikai szakának vezetőjeként 1998-as nyugdíjba vonulásáig tanítványok egész sorát nevelte. Számos intenzív beszélgetésünkből tudom, hogy élt-halt a tanításért, szívügyének tekintette mindig.
Budapesti kiállításán (2019)
Különös kötődés fűzte az észak-európai művészethez: finn, dán, norvég tanulmányúton is járt – kontinensünk számos országa mellett. Ezek szélesítették világlátását, elmélyítették művészetét, emellett útjain életre szóló kapcsolatokat szerzett. Kiállításait 1957-től láthatta a közönség. Számos városunk mellett – időrendi sorrendben – Koppenhága, Helsinki, Varsó, Lipcse, Krakkó, Hamburg, Pozsony, Szabadka voltak kiállításainak helyszínei külföldön.
Szeretett iskolája 2022-ben
Művészeti-közéleti tevékenységét ismertetve a hazai művészeti alapnak, majd jogutódjának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének 1966-tól lett tagja. Az 1967 és 1970 között városunkban működött I. Magyar Szobrász Szimpóziumot közösen hozták létre Rétfalvi Sándor szobrászművésszel. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének 1972-től, a Magyar Festők Társaságának 1996-tól volt tagja. Amikor 1991-ben megalakult a Siklósi Szalon, ő szintén az alapító tagok között volt. Közben, 1980-tól 1984-ig négy megye művészeti titkári funkcióját töltötte be. Nyugdíjba vonulása után, 2001-től részt vett a Pécs-Baranya Művészeinek Társasága létrehozásában, sőt 2002 és 2004 között alelnöki tisztséget is vállalt.
Művészetét így jellemzik a szakértők: „Festői és grafikai munkásságának két forrása van: az építészet rendje és a népművészet tisztasága. Az architektúra a kompozíció szerkezetében érvényesül, a népművészeti hatás a művek formakincsében és szellemében. E két tényező sajátos kapcsolatával az ember hagyományőrző és alakító erejét bizonyítja.” Művészi sokoldalúságát jellemezte, hogy díszlettervezéssel, murális- és köztéri feladatokkal is foglalkozott.
Vegyes technika vásznon c. műve
Nagyon szenvedélyes természetű, hivatását a végsőkig tisztelő és pártoló egyéniség, véleményét élénken hangoztató, azért bátran kiálló ember volt. A dr. Horváth Csaba politológus, egyetemi oktató által az 1980-as évek végén létrehozott Pécs-Baranyai Értelmiségi Klub, majd egyesület vezetőségének tagja lett, hosszú ideig vett részt munkájában, kiadványai tervezésében. Rendezvényeink sokaságában, majd az azt követő, sokszor hajnalig tartó, szűkebb körű vitáinkban számtalan esetben hallgattuk ismertetését munkásságáról, szólalt meg művészeti- és közéleti-politikai kérdésekben – aranyosgadányi oldottabb összejöveteleinken is.
Mivel az 1960-as évek elejétől részt vett városunk-megyénk kulturális-művészeti életében, erre visszaemlékezve se szeri, se száma nem volt azoknak a megszólalásainak körünkben, amelyek bizonyították, milyen élénk társadalmi-kulturális élet folyt akkoriban Pécsett, amelynek ő tevékeny részese volt.
Amikor pedig pécsi tartózkodása mellett kedves élete párjával, szeretett feleségével a Pécs- és Bicsérd- közeli Zókon (horvátul Zuka) szintén vettek házat, nemcsak alkotói tere nőtt meg, biztosított számára zavartalan alkotói munkát, de részt vállalt az ottani helyi közéletben is. Szilvesztei bulikon, egyéb alkalmakkor láttak vendégül bennünket új otthonukban, amelyek örök emlékeket hagytak mindannyiunkban.
Klubunk-egyesületünk emblémája
Élete végén ezt a házat eladták, és a fővárosba költöztek. Bár eleinte tartottuk a kapcsolatot, kiállításairól hírt adott, de idővel sajnos elvesztettük a kapcsolatot, egyesületi tagjaink elbeszéléséből követtem útjának egyre vékonyodó nyomát. Amikor lesújtó hír a halálhíréről megérkezett, nagy üresség támadt bennem, föltolultak azoknak az emlékeknek az özöne, amelyek vele kapcsolatosak.
Mint köztudott, Debrecenben látta meg a napvilágot 1938. május 12.-én, Budapesten hunyt el 2023. április 27.-én, de pécsiek, baranyaiak érezzük igazán közénk valónak őt. Egyesületünk székhelyének, a vasutas művelődési háznak emeleti kistermében – ahol, de sokszor hallgattuk szenvedélyes érvelését (!) – a múlt év végén vezetésemmel kegyeletes visszaemlékezést tartottunk azokról a barátainkról, akik már nincsenek közöttünk. Természetesen ő szintén hangsúlyozottan szóba került, őróla is elmondta mindenki emlékeit.
Zóki utcarészlet
Amikor pedig a kiállítás előtti napokban dr. Horváth Csaba elküldte mindannyiunknak a kiállítás plakátját, egyből „számítógépet ragadtam,” s megírtam ezt a méltatást, ajánlván figyelmébe olvasóinknak, hogy a kiállítás 2024. február 18.-ig lesz nyitva!
Záró szavam: tökéletesen ellentétes politikai oldalon álltunk, de mivel ennek a klubnak-egyesületnek voltunk (vagyok) tagjai (tagja), magától értetődő volt egymás véleményének, munkájának megbecsülése, elfogadása. Örökké emlékezni fogok rá tisztelettel, barátsággal, ezért tölt el örömmel, hogy erről a kiállításról hírt adhattam!
(A képek forrása: Wikipédia)
Hozzászólások