Ez a történet még véletlenül se Magyarországon játszódik. Nem, az alábbiak húsz éve történtek velem, mikor pultosként dolgoztam. Kaliforniában.
Egy szép nap (Kaliforniában minden nap szép) odajött hozzám a főnököm és a kezembe nyomott ötven dollár ruhapénzt. Azt mondta, vásároljak magamnak annyi munkaruhát, amennyi ebből kijön. A számlát adjam Joe-nak, a könyvelőnknek.
Úgy is tettem. Bementem egy olcsó ruhaboltba, vásároltam magamnak két fekete inget, egy nadrágot és egy csini piros csokornyakkendőt. Másnap nagy vidorul (az új piros csokornyakkendőben) megjelentem Joe előtt. Joe láncdohányos volt és kopasz, plusz kétszáz kilós. Azt mesélték, hogy évekig pankrátorként dolgozott Las Vegasban. Amint meglátta a számlámat a sűrű cigarettafüsttől, mindjárt visszadobta.
– Ó, egek, Jonny! Ezt a hajadra kenheted!
– Miért?
– Mert azt írták a számlára, hogy ing, nadrág, csokornyakkendő. Azt kell ráíratni, munkaruha. Ez szerepeljen rajta, rendben?
– Oké.
Másnap újra elmentem a boltba, vettem még két inget, egy nadrágot, és egy csokornyakkendőt. A számlára ráírattam, hogy munkaruha.
– Ó, egek, Jonny! – mondta Joe, mikor meglátta a számlát. – Hitelkártyával fizettél?!
– Igen.
– Munkaruháért csakis készpénzben fizetünk, érted? Kizárólag cash! Így nem tudom elszámolni!
Másnap újra elmentem a boltba: két ing, nadrág, csokornyakkendő. Készpénzben fizettem, a számlán ott virított: munkaruha.
Joe mikor meglátta a számlát, egyszerre három cigire gyújtott rá:
– Ó, egek, Jonny, délelőtt fizettél?
– Igen.
– A délelőtti vásárlás egész más adósávba tartozik, mint a délutáni. Mert így a számlához kell egy speciális, délelőtti, úgynevezett „matiné-számla” is. Így nem tudom elfogadni.
Elcsüggedtem. Nem gondoltam, hogy ilyen bonyolult munkaruhát vásárolni.
– Joe – mondtam –, mi lenne, ha lemondanék a ruhapénzről, és visszafizetném az ötven dollárt?
– Semmi akadálya – válaszolt Joe és néhány pillanat múlva átnyújtott nekem egy számlát ötven dollárról.
– Ó, egek, Joe! – mondtam, mikor jól megnéztem a számlát. – Arccal észak felé írtad meg ezt?! Így sajnos nem tudom elfogadni, mert csatolnod kell hozzá, egy úgynevezett Jegesmedve-záradékot. Mert, ha az íróasztalodnak nyugati tájolása lenne, akkor nem mondom…
Joe felállt a székéből. Én árnyékba borultam. Sokkoló érzés Kaliforniában, mikor hirtelen eltűnik a nap a szemed elől.
– Tessék?! – kérdezte Joe meglepően nyugodtan.
– Csak vicceltem.
A könyvelőnk most fölém magasodott, rám fújta a füstöt, és csak ennyit mondott:
– Kár.
Két hét múlva, mikor kijöhettem a kórházból, munkahelyet váltottam. Sőt: pénzzé tettem az addig vásárolt ruháimat és az első repülővel New Yorkba utaztam. Ott egy művészeti egyetemen kaptam állást. A szobrász tanszéken dolgoztam, mint hivatásos aktmodell.
Az új melómnak kétségkívül az volt a legnagyobb előnye, hogy nem volt szükségem munkaruhára.
Hozzászólások