Estfonák bíbelőd, mélán kereng,
a szürkület lustán szöszöl,
fölszürcsölik kihűlt kakaómat,
mindkettő ásít, s köszön.
Sötét feketéllik kint és belül is,
élces álmok kúsznak mélyről,
deréktájt szövik a vélt valóságot,
s kakasláb jön értem féltőn.
Elsápadnak ábrándos csillagjaim,
naptengerbe csurognak mind,
aztán megkopott, sellővágyaimmal
éji égre léphetek megint.
2024. január, Fergeteg hava
Hozzászólások