Múltidéző kifestőm javítgatom.
Ismeretlen arcok néznek vissza
rám, erős kontúrjuk van bennem,
de csak véltem, hogy látom őket
én-színeim árnyalatán át.
Szalonigény, füstös réteg alól
régi, kényszer aktok kopnak,
önmagamról is, az égszínkék
megélénkül, a nyűtt érzés
megfényesül, s lidérc verés
nélkül fókuszál a lencsém.
Avítt vásznamon nyugodt lesz a tónus.
Nem fecsérelhető idő, ami formáz,
és a képen csengőn csendül a kórus.
2020. augusztus, Aranyasszony hava
Szóljon hozzá!