… és csak sír, azóta sír
Kővé dermedt kereszt alatt
sír egy anya, végnapja van
szép, egyszülött fiának.
Szívét tőr döfi át, hallgat.
Hallgatását könny takarja,
nyugovását nem leli.
Van e kín, mi nagyobb lehet,
látni édes gyermekedet
korbács ütést eltűrni!?
Megkínozva meggyötörve,
bőszült tömeg közepében
azt hallani, háromszor is:
Keresztre!
Megalázzák, ostorozzák,
aztán Kálvárián hajtják,
mint egy barmot szidalmazzák,
fején gúny, tövis a koszorú.
Varrás nélkül szőtt köntösét
katonák lábához lökik.
Homo sapiens és ludens.
Karját, lábát szöggel verik,
ember létét megfeszítik,
oldalát lándzsával döfik,
s vér mosdatta ég – földeken
sötét mennydörgéssel üzen
Úristen bús haragja!
Homo sapiens és ludens.
Iszonyat, mit hazug megtett!
Vak-süketet játszik ember,
sírba fúltak igaz hitek.
Ecce Homo – No lásd, s ítélj,
mit tett veled, bár fölismert,
gyalázatban üdvössége!
Homo sapiens és ludens.
Anyák, apák mért hallgattok,
és jajgatva mért nem sírtok?
Adnátok-e, kérnétek-e,
egy ártatlant, Ő életét
cserébe a vétketekért?!
Szívetek nem szakadna?
Homo sapiens és ludens!
Búcsú cédulát vett bűnös,
rest, hazugnak írt adoma,
Jézus teste, gyúrt kenyérben,
vére kehelyben csorogva…
Lelkem sírja, szívem marja,
Ó Salutáris Hostia!
Üdvösséges Szent Ostya!
Homo sapiens és ludens
a te bűnödet nem oltja!
S két lator közt a keresztfán,
Uram, hiszik, ez nekik jár!
Szenvedjen az ártatlan?!
Nincs, és addig soha nem lesz
béke földön és az égben,
míg e kínt te nem élted
homo sapiens és ludens.
S maradsz addig érdemtelen,
még így is, lásd hőn szeretett
hitben tévelygőn is fia,
homo sapiens és ludens.
Mert azóta is sír sok anya,
kereszt alatt szívük hasad,
s nyugovásuk nem lelik.
Könnyük mossa gyalázatod,
halld meg végre
– alázatos –
homo sapiens és ludens!
Nyugovásuk úgy lelik.
- március, Böjtmás hava
Hozzászólások