Már soha

 

felemeli a fejét,
alulról néz felfelé
szeme fehérje világít
kelő hold felett az éj

tekintetével kérdez
nem tudom én se
ő se amott a hold
felette csillagok

mögötte éj sötét
űrök mögé
rejtőzve áll
pedig előttem áll

hogy lássam
de minden akarata
is kevés nekem vagy neki
hogy meg tudjam érteni

szép a perc szép
nem lesz mása többé
tudjuk idő hulláma ver
jöttére előre reng

 

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .