„Csillagok, égbeli tűk” címmel mutatta be új, nyári műsorát a Fővárosi Nagycirkusz. Cseh Tamás-Bereményi Géza „Háború van” című dalának kezdő sorai állnak a fókuszban: „Csillagok, égbeli tűk karcolják rá a szememre: Háború van. Csillagok, a háború tart, szóljatok rá, hogy megálljon.” Napjainkban ismét aktualitást kaptak-e sorok, melyre reflektál a Fővárosi Nagycirkusz új műsora. Próbálnak választ adni a jelen kérdéseire, példaként állítva a cirkuszművészet értékeit, mint az egymásra figyelés, elfogadás, tisztelet, összetartozás, csapatmunka, kitartás, a lehetetlen bármi áron való legyőzése.
Jó ideje már, a cirkuszművészet kilépett a klasszikus értelmezésből, amelynek több vetülete van. Az előadók komplex módon felkészítettek, így aztán nem „csak” számokat mutatnak be, hanem azt fűszerezik koreográfiával a manézsba lépéstől kezdve, a tapsok megköszönéséig, történetet mutatnak be, magának a produkciónak a felépítésével, teljes átéléssel, testmozdulatokkal és táncelemekkel, az arcmimika, és az öltözet segítségével. Mindezt összhangban a technikai munkatársak által létrehozott, a produkciót alátámasztó fényeffektusokkal, vetített képekkel, a zenével és hangeffektusokkal, s magával a manézs berendezésével. A cirkuszművészekkel együtt megjelennek a társművészetek képviselői, táncosok, énekesek, zenészek, a cirkusz balettkara pedig a szokottól eltérő módon szerepel, továbbá csatlakozik a csapathoz hazánkban menedékre lelt néhány ukrajnai fiatal artista. Az est különlegessége a zenei aláfestés ismert hazai és világslágerekből, a cirkusz zenekarának és énekeseknek az interpretációjában, amellyel – a szórakoztatás mellett – még hangsúlyosabbá válik az produkciók mondanivalója.
Az előadás első felében a porondot bárányfelhők borítják, így a 13 méter átmérőjű kör egyszerre tudja szimbolizálni a világon kívüliséget és a világot magát, ahonnan a Földet nézve meglátható nemcsak a viszály és a háború, hanem a természet csodája. Fentről szemlélve felsejlik az emberiség értékeinek a megtartási lehetősége, amelyhez hasonló erőfeszítés szükséges, mint a cirkuszművészet produktumainak a létrehozásához. A második félidőben leszállunk a Földre, ahol tanúi lehetünk a jobbítást szimbolizáló példáknak.
És akkor nézzük meg közelebbről az egyéni műsorszámokat, melyekben több előadót örömmel láthat viszont a közönség a Fővárosi Nagycirkuszban rendezett legutóbbi, vagy korábbi nemzetközi cirkuszfesztivál fellépői közül.
Vladimir Erofeev (Oroszország) – görgő
A lelki és a testi egyensúly az életben létfontosságú, amelynek a megvalósítását ebben az egyensúlyozó számban olyan szinten láthatjuk, amelyet elképzelni sem könnyű. Egyáltalán, hogy lehet az egymásra halmozott hengereken megállni egy szál deszkán, eközben labdákkal zsonglőrködni, aztán körbe forogni ezzel a felépítménnyel?
Sobirov Bekzodbek – Toshpulatov Bobur (Üzbegisztán) – gyűrű
A levegőszám már az öltözet színével is jelezve, két világot, a feketét és a fehéret, két ellentétes oldalt szimbolizál, amely csak együttműködve lehet eredményes, az egyensúly és a bizalom alapján. A közönség lélegzet visszafojtva kíséri végig, amint a két artista, egy-egy ponton tartva egymást, úgy mozog a levegőben, mintha szilárd talajon állnának.
Arina Ermakova (Oroszország) – kutyaidomítás
Már jó ideje, a cirkuszokban nem a kikényszerített idomítás, hanem az állatok együttműködésével megvalósuló betanítás dominál. Ez kifejezetten érzékelhető itt is, mert látni, ahogy a kutyák alig várják egymás után a sorra kerülésüket, ahogy nagy kedvvel adják elő a bűbájos idomáruk (korábban hivatásos táncos) által vezényelt bemutatót.
Addis Abeba Csoport (Etiópia) – kínai rúd, gúla
Egészen különlegesen jókedvű együttes adta elő a produkcióit. Kétszer is porondra léptek, először kínai rúd számmal, a rudakon egyensúlyozva, kitámasztva, egymást keresztezve, helycserésen átugrálva. A második produkcióhoz semmilyen rekvizitet nem használtak, ám anélkül is magas gúlákat alkottak, és szaltózva repültek a magasban.
Grigorij Elvira Sergienko (Oroszország) – levegőszám
Férfi és nő között áramló energiát, bátorságot, sőt vakmerőséget mutatott be a moszkvai cirkuszművész házaspár. Lenyűgöző volt, ahogyan a magasban létrehozták az igen veszélyes számot, ritkán látható, levegőben repülő elemekkel, erőt, lendületet, ugyanakkor gyengédséget sugározva. Gyönyörű lírai számként marad az emlékezetünkben.
Andrejs Fjodorvs (Lettország) – galamb- és kutyaszám
Ha őket ismerő, tulajdonságaikat értő idomár foglalkozik galambokkal, akkor egészen különleges dolgokra képesek. A seregnyi galamb szabályosan koreografált produkcióval állt elő, amelybe később kutyák is bekapcsolódtak, szájukban tartott rúd két végén egyensúlyozva, hátukon, vagy általuk húzott kocsin utaztatva a galambokat.
Antony Cesar (Belgium) – gurtni
Több szeren is képzett szertornász, és szólótáncos, ami meglátszik a műsorszáma minden egyes elemén. Ritmus és érzelem sugárzik valamennyi mozdulatából és rezdüléséből. Utánozhatatlan az a könnyedség, amellyel előadja a szemmel alig követhető, káprázatos produkciót. Tehetsége mellett nem mellékes a megjelenése sem.
A záróképen a fellépők együtt láthatók a földgömbön, amelynek a jelentése szimbolikus: a Földön mindenkinek helye van, összetartozva, egymás mellett. A magas színvonalú, nemzetközi szinten is ismert és elismert, kifejezetten cirkuszi számok osztatlan sikert arattak. A keretjátékot, vagy ha úgy tetszik, az előadás vázát ki-ki a saját ízlése szerint ítélte meg: kifelé menet az épületből voltak, akik nemtetszésüknek adtak hangot, míg mások kifejezetten dicsérték, a bemutató azonban szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel ért véget.
Hozzászólások