Az utolsó látogatók még talán ki sem léptek az Állatkert nagy, rácsos vaskapuján, amikor az állatok munkához láttak. Grimasz, az öreg csimpánz nyöszörögni kezdett ketrecében, akár egy gyerek. Az ápoló ijedten lépett a ketrecbe és a majom fölé hajolt. Grimasz kirántotta a kezéből a kulcsot, kiugrott a ketrecből és az ápolóra rázárta az ajtót. Aztán a többi már gyorsan ment.
Sorra kinyitotta a többi ketrecet, az állatok előbújtak a barlangokból, odúkból, karámokból. Fruska, a papagáj végigrepülte és végigrikoltozta a kertet: – Karnevál! Karnevál! Bódog, az elefánt messze hangzó tülökszóval hívta egybe a vendégeket.
Eleinte zavarban voltak. Selma, az oroszlán a saját barlangját ajánlotta fel a mulatság színhelyéül, de ez ellen a szarvasok tiltakoztak. Nimfa, a hattyú a tóra tessékelte a vendégsereget, a párduc, a görény és a teve azonban összerázkódott a víznek még a gondolatára is. Melák, a víziló ellenben örömmel vette a meghívást, el is indult rózsaszínű fürdőköpenyben és csattogó strandpapucsban. A hattyú azonban haragosan kergette vissza: – Vegyél ünneplőt magadra, te melák! – sziszegett rá mérgesen.
Rugany, a bohókás kenguru egész marék aranyhalat dugott az erszényébe, úgy ugrándozta végig az állatkertet.
Végül is Szergej, a jegesmedve és Szenyor, a fóka látta vendégül az állatokat. A medveszikla és a fókató között hatalmas nyüzsgés kezdődött. Legkorábban indult el Lajos, a lajhár és Lapos, a teknőc, mégis alig jutottak el félútig. Gizellát és Szökellőt, a két gazellahölgyet nem lehetett megelőzni. Fényesre fent szarvuk hegyén zöld hínárfátyol lengedezett, amint kényesen lépegettek.
Ösztövér, a zsiráf népes csapatot szállított a hátán: Pávián Pál piros nadrágban feszített, Tapír Tamás ezüstszínűre lakkozta a körmeit. Kucséber, a kakadu a zsiráf apró szarvacskái között ült. A zebrák tétováztak: – Ha Melákot visszakergették felöltözni, mi sem indulhatunk el pizsamában! – Az úton lassan tekergett előre Liliom, az óriáskígyó. Rásziszegett Lolára, a mellette elügető lámalányra: – Megszszorongathatlak, szszépségem? – mire Lola ijedtében kis híján belecsörtetett a fókatóba.
A majmok fáról-fára ugráltak, úgy mutatták az utat az újonnan érkezőknek. A törpekecskék apró fekete szeme fénylett az izgalomtól, úgy mondogatták egymásnak: – Me-enjünk már! Me-enjünk már! – a bivalyok bólogatva helyeseltek: – Bi-izony! Bi-izony! – aztán a kecskék előreszaladtak, a bivalyok lemaradtak.
A szikla és a tó között nagy volt a tolongás. Kóró, a szürke szamár már csak hátul kapott helyet, a teve púpjai között lesett ki ágaskodva, Baltazár, a borz pedig a jak hosszan lelógó bundája alól pislogott elő. Slukk, a rózsaszínű gödény a fókató szélén állt és időnként nagyot kortyolt a tó vizéből. Acsargó, a krokodil szétnézett a vendégeken és nyelvével időnként nagyokat csettintett.
Már csak ketten hiányoztak: Mister, az amerikai bölény és Selma, a berber oroszlán. Az oroszlán messze hangzó bőgéssel jelezte, hogy elindult a karneválba. Az út szélén hódolói köszöntötték: Tigris dzsungelnagy, Párduc falnokmester és Obsitos, a háromlábú, sánta puma.
A fák tetején a majmok felváltva rikoltozták:
– Érkeznek! – Éheznek!
– Hódolat! – Hordd el magad!
A zsivajt hallva Mister is előlépegetett karámjából. Nagy bölényfejét maga előtt lógatta. Meglátott a porban egy kiszáradt fűcsomót és nézni kezdte. Nézte, nézte és elfeledkezett zsivajról, karneválról. A fűcsomót nézte lehorgasztott fejjel másnap reggelig.
Az oroszlán közben odaért a fókatóhoz. Amint meglátta Szenyort, a fókát, elbődült köszönésképpen. A bőgésre a zebra, a gazellák meg a szarvasok idegesen toporogni kezdtek.
– Nézze csak a körmét! – szólt Iramló, a szarvas és oldalba bökte szomszédját, Szökellőt, a gazella kisasszonyt.
– A kesztyűje! De hiszen ez zergebőr! – sápadt el Szökellő.
Körülnéztek, Zivatar, a zerge nem volt sehol. Az oroszlán hanyagul a vízpartra lökte a kesztyűjét.
A szarvas és a gazella szaladni kezdtek. A gyáva zebrák, a félénk zsiráf, a reszkető láma, a vacogó fogú tapír és a megszeppent marabu ott ügetett a nyomukban. Kuffer, a vaddisznó sivítva taszigált félre mindenkit, úgy rohant vissza az óljába.
– Oroszlán! – Gonosz száj! – visítoztak a majmok a fák tetején. Az állatok rohantak, ki merre látott. Kóró szamár ijedtében a fóka fürdőtavába esett.
Az oroszlán elképedve nézett a menekülők után, majd a fejét csóválva hazaindult. A puma bicegve szaladt utána: – Felség, a kesztyűje!
– Fald fel! – legyintett Selma, a berber oroszlán.
Lajos, a lajhár és Lapos, a teknőc már túl volt az út felén.
– Kár, hogy ilyen hamar vége lett! – sajnálkozott fejcsóválva a teknőc.
– Ugye, mondtam neked, hogy kár úgy sietni! – motyogta Lajos, a lajhár és nézni kezdte a mozdulatlan bölényt.
Hozzászólások