Ébredés a mély álmok tengerén
Felvillanó ezüstvirágok
Ezernyi apró celofánok
Mosdás a zuhatag peremén
S ezernyi üvegcserép
Borzongat végig
Kávé a semmi peremén
Szurokba kevert ciánként
Hatol az agyad felé
Reggeli a felkelő nap házában
Hol éhed alászáll
S mohó vágyad szájként harap
A hátralévő nap után
S vágyad szűnni nem fog soha,
Legyen a kenyér keserű vágy-mostoha.
Míg csak élsz dobog
Az éhség a legbelső okod
Szóljon hozzá!