Születtem 1992-ben a Parádsasvári Üveggyárban, mint szegény fröccsöspohár.
Édesanyám, Komáromi Ottó üvegfújó mester. Szülőhelyemet hamar elhagytam és a Kecskeméti Tesco üvegosztályának tanulójaként hét hónap várakozás után végre megvásároltak. Így kerültem a Borostás Kocsmába 9 testvéremmel együtt. Itt aztán 3 évet dolgoztam keményen, ez alatt 4 testvéremet veszítettem el.
Egy napon egy részeg fickó elszakított testvéreimtől és a munkahelyemről egyszerűen elrabolt. Túszként tartott fogva a lakásán és arra kényszerített, hogy őt szolgáljam. Tíz évig raboskodtam ennél a férfinél, számomra már megszűnt a külvilág, nem érdekelt többet semmi, csak a munkámra koncentráltam. Ezt a tíz évet rettegésben kellett leélnem, mert fogva tartóm perverz időtöltése volt, hogy testvéreimet és sorstársaimat a feleségéhez vágta. Borzasztó volt látni hogyan törnek darabokra saját testvéreim és barátaim. Rettegve vártam a napot, mikor végzem én is a falon széttörve.
Egyik nap aztán hirtelen elhatároztam, hogy megszököm. A tervem sajnos nem sikerült tökéletesen. Leugrottam a szekrényről, megcélozva a székről leesett kispárnát, de elvétettem az ugrást. A számból letörött egy darab, de épségben megúsztam a földet érést. Amikor rám találtak, kihajítottak a szemétbe, mert haszontalanná váltam, ugyan ki iszik egy letört szájú pohárból.
Egy nagy teherautó kivitt a szeméttelepre, ahol egy öreg csavargó felszedett, letörölgetett és megcsókolt. Ekkor éreztem, hogy jó helyre kerültem, mert örökbe fogadóm jó ember és jól fog bánni velem. Azóta egy sátorban élek boldogan nevelőapám, Laci társaságában boldogan, szeretetben.
Hozzászólások