Egy hely, ahol kék a fű és zöld az ég, lombjukkal kapaszkodnak a fák a földbe.
Ahol a villamoson fut a sín és fütyül, ha elhalad mellette a megálló.
Halak úszkálnak a levegőben, és madarak repkednek a vizekben.
Borból lesz a szőlő, és habjára töltik a sört.
Visszafelé telik az idő így az emberek haláltól születésig fiatalodnak.
A folyók tengerekből a hegyekbe áradnak.
Nappal sötétség éjszaka világosság honol.
A szerelmesek szakítanak, majd egymásba szeretnek és a válás után végleg összeházasodnak.
Kutyák pórázokat sétáltatnak egyedül az utcákon.
A házakat kerítés köré építik, és mindenki gyalog jár munkába, amiért jó pénzt fizet a főnökének.
A szegények óriási palotákban laknak, ahol minden aranyból van és a tehetős gazdagok éheznek. A boldog ember zokogni kezd, a szomorú harsány nevetésben tör ki.
Köszönéskor elbúcsúznak, távozáskor üdvözlik egymást az emberek.
Diákok tanárokat butítanak az iskolaudvaron, felnőttek játszanak vidáman az irodákban,
és gyermekek kávéznak nyűgösen a játszótereken.
A regények a végkifejlettől tartanak az előszóig.
Az utolsó nyeri a versenyeket, és a labda üti el a teniszütőt.
Kesztyű a lábon, cipő a kézen.
Az olvasó írja a cikket az újságba, és a riporter válaszol minden kérdésre.
A virágok összemennek, és maggá válnak, lassan minden összemegy.
Kihalnak az emberek és helyüket az őslények veszik át.
Így ér véget a kezdet.
Hozzászólások