Szétszórt zenészek estéjén • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Szétszórt zenészek estéjén

Fűrészporos motívumok,
Szelik át a síkságot
Lépten-nyomon havasok,
Hol fények vakítanak
Valahol a messzinek tűnő
Közelben, fát aprítanak

Én ellenben egy hanggal sem,
Magányomat le nem írhatom
Belülről hallgatom, dúdolgatom
Olykor finoman hangolva, hallgatom

A kották meg szerteszéjjel!
Repdesnek a februári széllel.
Egyedül vagyok,
Megfagyott kézzel állok
Megfagyott lélekkel,
Zenét hallgatok…

Itt az idő!
elindulok
S csak feloldódnak hamar!
hamarosan a havasok.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS