Lazarev Oleg írásai

gazember kertjét
legyek sem köpik be
Isten sem járja

Földhöz ragadt talpa által
korlátolt szellem andalog,
arrébb lökve durva vállal
a valóság újra arcon köp.
Nem nézek fel már sokat,
tudatom sárban toporog.

Úrrá lett rajtam a kell
Érzés
Pedig nem vagyok
Sem kel
Sem bimbó

Hol vagy te vén kínzóm,
Álmatlan éjszakáim démona?
Nem találom magam tanárom
Fecsegő társaságom körében.

A Nap utolsó sugarait nézve
Éppen nem látlak Téged
Sejteti magát a melegséged
Vándorolok, mint karaváni teve

Tömegsírokra nem raknak keresztet,
Özvegyek sem hullatnak rájuk könnyet,
Valakik hoznak oda virágcsokrokat,

Virágzik a kamilla és a rózsa
De nem látja őket az éjjeli lepke
Te vagy az élete s halála, te – délibáb
Virágok dalnoka

Végtelen Szent János bogaram Budapest
Könnyezni láttádon egyáltalán nem rest
Sugárutak fényben úszó sokasága oly együgyű

Szeretem én az Óbudát,
Mert fényének nincs szennye
Adjanak még egy finomat, egy poharat
Legyen meg az estnek fénye

Ugyanazon téglákat bámulom megint
Az art mozi megkopott falain
Nekem már csak ez maradt
A Velvet Revolver húzza meg a ravaszt