Földhöz ragadt talpa által
korlátolt szellem andalog,
arrébb lökve durva vállal
a valóság újra arcon köp.
Nem nézek fel már sokat,
tudatom sárban toporog.
Hasít belém szú-harag,
ajkam tépi méreg-horog.
Dűnék közt kúszva rág
agyába új sötét alagutat,
mily végtelenül tövis-tág
járat, ahova szorul
hat meg engem
féregnyúlványom éles
agytekervénye vágja el
a pillanatot ismét hes
seg!g!etve kutyává hergel.
v*égre feltekint:
Halló
Halo-Hold vagyok
te giliszta
sorsban ragadt
vakszemtelenül
siketnéma
szólj
hallgasd
sistergő
fehér zaj
helyett
csöndet!
sugaram alatt
dobj el
mindent
lerágott csontot
megtört szavakat
kényszerzubbony
helyett
varrd meg
újra
a meztelen
önmagadat?
Erdőkertes, 2025. január 18.
Szóljon hozzá!