Semjén Zsolt: A nemzet jövőjének letéteményese a fiatalság

Semjén Zsolttal, a KDNP elnökével a parlament társalgójában beszélgetünk 2008. december 11-én advent 2. gyertyagyújtása napján.

Elnök úr, első kérdésem: a karácsonyi ünnepekre és a jövő évre mit kíván az ország lakóinak és az Országgyűlésben tevékenykedő képviselőtársainak?

Magyarországnak egy igazságosabb és szebb következő évet kívánok. Karácsony közeledtével nem tudom „elfojtani” a teológust: azt kívánom mindenkinek – kormánypártinak és ellenzékinek egyaránt –, hogy felekezeti hovatartozástól függetlenül megtapasztalja a karácsony üzenetét. A mindennapok ezer gondja között az ünnep arra való, hogy felemelkedjünk ezeken, és a végső, örökkévaló dolgokra figyeljünk. Az advent alkalmat ad arra, hogy az ember szembenézzen önmagával – szavaival, cselekedeteivel –, és az örökkévalóság mércéjéhez mérve készüljön fel a karácsonyra, amelynek üzenete az, hogy a végtelen belépett a végesbe, az örökkévaló az időlegesbe.

Úgy gondolom, felekezeti hovatartozástól függetlenül jót tesz mindenkinek, ha a mindennapok kerékvágásából egy kicsit kizökkenve ezekre a végső kérdésekre irányítja a figyelmét.

Meggyőződésem, hogy egy ilyen szellemi-lelki „kirándulás” jótékonyan hat vissza a következő év mindennapjaira is.

Nézegettem az elmúlt években megjelent könyveit. Úgy látom, van köztük olyan, amely nem kapható a könyvesboltokban. Miről szólnak ezek a kötetek, és miért korlátozott a hozzáférésük? El lehet őket valahol olvasni?

Természetesen: aki kéri, annak eljuttatjuk – egyházi személyeknek felekezettől függetlenül, és sok újságírónak is elküldtük, ha ismertük az elérhetőségét. Kereskedelmi forgalomba nem kerültek, de kérésre hozzáférhetők. A kötet tulajdonképpen két nagyobb tanulmányra épül. Az egyik az Egyház és politika, mintegy hatvan oldalas írás, amely a magyar egyházpolitika átfogó áttekintése; ez a Szent István Társulatnál tartott előadásom szövegéből született. Fontosnak tartottam, mert sok katolikus pap, református lelkész és rabbi kérte, hogy az elvi és gyakorlati szempontokat – egészen a templomtornyok felújításától a pályázati lehetőségekig – rendszerezetten láthassa. A másik tanulmány A kereszténydemokrácia ethosza, amely politikafilozófiai összefoglaló; ezt elsősorban politikai újságírók és a Kereszténydemokrata Néppárt vezetői, tagjai, valamint a politológia iránt érdeklődők kapták meg. A kötetben szerepel továbbá válogatás fontosabb parlamenti beszédeimből is, ami személyesebb portrét rajzol. Volt egy korábbi könyvem is, amely a kilencvenes évektől 2000-ig tartó időszakot és az első Orbán-kormány egyházpolitikáját tekintette át, különös tekintettel a millenniumi év egyházpolitikai jelentőségére. Ebben bemutattam azt a folyamatot is, ahogyan Szent István királyt az ortodoxia szentjeként elismerték – 1054, a nagy egyházszakadás óta példátlan módon –, ami Magyarország számára különösen jelentős esemény volt.

Találkozott II. János Pál pápával is. Gondolom, életre szóló élmény volt.

Valóban. Az első Orbán-kormány idején rendszeresen találkoztam a Szentatyával, és alkalmam volt egyeztetni Konstantinápolyban az ökumenikus pátriárkával, valamint protestáns egyházi vezetőkkel is. Lelkileg és egyházpolitikai szempontból rendkívül fontos időszak volt. Kiemelném még a Szentföldre tett zarándoklatot is: a millenniumi évben parlamenti képviselők – felekezeti hovatartozástól függetlenül – közösen zarándokoltak Jeruzsálembe.

A közéletben és a mindennapokban is sok tizen- és huszonévest látunk – ez a jövő szempontjából is üzenetértékű. Mit tehet ezen a téren a pártjuk? A sajtóban emellett időről időre felbukkannak viták új párt kezdeményezésekről és az állami támogatások kérdéséről is.

Nyilvánvaló, hogy a nemzet jövőjének letéteményese a fiatalság. A keresztény felfogás abban különbözik a szélsőségesen liberális álláspontból, hogy szerintünk az iskolának nemcsak oktatnia, hanem nevelnie is kell: nem pusztán ismereteket közvetít, hanem az emberséget és a személyiséget formálja. Számunkra ezért az erkölcsi nevelés meghatározó jelentőségű, és az egyházi iskolák egyik legfontosabb küldetése is ez. A világ értékválságban van – ez nem magyar sajátosság. Olyan lelki értékek szorulnak háttérbe, amelyek a teljes élethez szükségesek: a család szeretete, a barátság, a valódi tekintély tisztelete. Régen természetes mintáink voltak – gondolhatunk Szent Imre hercegre vagy akár Robin Hood alakjára. Ma sokszor „celebek” válnak példaképpé, akik inkább a feltűnést keresik. Fontos, hogy ne ők legyenek az irányadó minták, hanem a közösséget építő, hiteles személyiségek és az értéket közvetítő intézmények.