Margalits Ede és Póra Ferenc emlékére
Lexikográfusaink kettős évforduló megünneplésére készülhetnek: 2026-ban lesz 130 éves Margalits Ede közmondásgyűjteménye, és csak tíz évvel „fiatalabb” Póra Ferenc 1906-ban megjelent szinonima- és közmondáskötete. A két könyv tudománytörténeti jelentőségét az alábbiakkal lehet érzékeltetni.
Az emberiség már évezredek óta használja az „előre gyártott”, ún. panelelemeket: a szólásokat, közmondásokat, közhelyeket. Ezek részben arra valók, hogy gyorsítják a kommunikációt, illetve mondatként vagy mondatokba építve képi tartalmukkal vizuális hatást is keltenek.
Az említett nyelvi elemek az állandósult szókapcsolatok közé tartoznak. A régebbiek eredete a messzi múltba vész. Ezért a jelentésüket, motivációs hátterüket csak a tudósok tudják feltárni. Az újabb keletkezésűek eredete már nem ilyen rejtélyes.
Az állandósult szókapcsolatok értékeit hazánkban a tudós kutatók már a 16. század végén felismerték, és megkezdődhetett a különös szavak, szókapcsolatok gyűjtése, szótárban való feldolgozása. Baranyai Decsi János 1598-ban adta ki Bártfán a görög-latin közmondásokból álló gyűjteményét. Példája nyomán – az elmúlt 400 év alatt – számos szólás- és közmondásgyűjtemény jelent meg. Például Dugonics András, a pécsi Sirisaka Andor és Margalits Ede munkája. Ezek a kiadványok még nem voltak egységesek, mert a használt fogalmakban nagy volt az eltérés (szólás, szólásmondás, szokásmondás, proverbium stb.) [L. Forgács T. 2004. V–VI.]
A magyar lexikográfia két nagy tudósát ünnepelhetjük 2026-ban. Margalits Ede és Póra Ferenc szólás- és közmondásgyűjteménye nagy lendületet adott hazánkban a szótárírásnak,
Margalits Ede (1849 – 1940)
Margalits Ede 1849. március 17-én született Zágrábban. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Párizsban végezte. 1875-ben Pesten bölcsészdoktori címet szerzett. 1895-től a budapesti egyetemen a horvát nyelv és irodalom tanára volt. Széles körű tudományos tevékenységet fejtett ki: foglalkozott irodalomtörténettel (Zrínyi Miklósról írt monográfit); magyarra fordított több szerb és horvát népéneket; horvát zsebszótárat készített. 1865-ben adta ki a latin szólások gyűjteményét. Munkásságának legmaradandóbb értéke az 1896-ban megjelent könyve. 1940-ben halt meg Budán (Margalits E. 1896).
Érdemes kicsit azon elgondolkodnunk, hogy a 19. és a 20. század fordulóján milyen sok nehézséggel járhatott, ha egy-egy tudósunk több nyelv kutatásában is jelentős eredményeket akart felmutatni. Margalits Ede közéjük tartozott. Horvát anyanyelvén kívül korán tanulhatta a magyar nyelvet, és világlátását segítették a külföldi tanulmányútjai. Mai fogalmaik szerint olyan kettős identitású tudós volt, aki szülőföldjének nyelvét őrizve a horvát nyelvtudományban sok maradandó művet alkotott, és magyarságát is kifejezvén írta meg máig sokat idézett munkáját a magyar közmondásokról. Könyve ezzel a mondattal kezdődik: „A magyar hazának élete ezredéves évfordulója alkalmából mély tisztelettel ajánlja – a gyűjtő.” A bevezetőben így vall magyar hazafiúi érzelméről: „A magyar közmondásokban a magyar nemzet szelleme, jelleme, bölcsessége, élettapasztalata, humora nyilatkozik meg; ezeket könnyen kezelhető alakban kodifikáltam munkámban, hogy vele a magam módja szerint a magyar nemzeti géniuszt megünnepeljem. Ezt a talán nem egészen érték nélküli fotográfiát a magyar hazának dedikálom élete első évezredének alkonyán és a másodiknak hajnalán, – a hazának, kit teljes életemben nem hangos szóval, hanem csendes munkával szerettem. […] Végül köszönetet mondok azoknak, kik munkám kiegészítéséhez szívesek voltak hozzájárulni […], valamint Gyulai Pál úrnak, aki kegyes volt munkámnak az akadémia és a Kisfaludy-társaság erkölcsi és anyagi támogatását kieszközölni. Hálás köszönet neki és a nevezett intézeteknek.
Budapesten, 1896, a millennium évében.
Isten velünk! Áldás hazánkra!
A gyűjtő.”
Könnyű felismernünk, hogy a reformkor jelentős személyiségeinek: Széchenyi Istvánnak, Kölcsey Ferencnek, Vörösmarty Mihálynak a cselekvő hazafisággal kapcsolatos gondolatai tovább éltek Margalits Ede eszmerendszerében.
Margalits sokoldalú érdeklődését mutatja, hogy 1864 óta tizenegy nyelvből gyűjtött közmondásokat. A magyar közmondásokról készült munkájában – közérdeklődésre számítván – a mindennapi nyelv frazémáit gyűjtötte egybe 25 336 címszó alatt. A félkövér betűvel írt címszó után olvashatjuk azokat a közmondásokat, amelyekben az adott címszó előfordul. Ennek az alapszórendszernek az a nagy előnye, „hogy együtt találjuk mindazon közmondásokat, melyek egy-egy alapszóra vonatkoznak, és így a mozaikszerű képben megismerhetjük azon egész eszmekört, melyben egy-egy fogalom közmondásilag érvényesült, miáltal az egyes alapszavak egész kisebb-nagyobb monográfiákká bővülnek, ami sok esetben igen érdekes és tanulságos” (V–VI). Jóllehet a szerző arról talán nem is tudott, hogy az általa kidolgozott rendszer alapján létrejött a magyar nyelv első szinonima szótára! – A címszó jelentését ugyan nem magyarázza a szerző, de a közmondásokból kihámozhatjuk a címszó fogalmát is. Például: Abroncs Mind lepattant bordájáról az abroncs. (Nagy kár érte.) és Abroncsol Abroncsold be a fejét, mert a tanulásban megreped! (Gúnyolódva) A szótárban feldolgozott szinonima értékű közmondások gazdagságát mutatják ezek az adatok. Az Ad-ád címszóhoz kétszáznál is több, négy hasábban felsorolt közmondás tartozik A Disznó alapszóhoz öt hasábnyi, az Eb szóhoz 12 hasábnyi (több száz) közmondást talált a szerző. A közmondások közül néhány ma már nem használatos a köznyelvben, ám ezek is tanulságosak számunkra, mert fontos közösségi tapasztalatokat rögzítettek: Aki ebbel játszik, bot legyen kezében! • Amely eb megharap, annak szőre gyógyít. • Aki délig eb, kutya az délután is. • Az eb is meghuggyozza, kinek pénz nincsen a kezében. • Nehéz pénzt keresni, de nem nehéz elkölteni. • Kinek pénze van, mindene van. • Bajos ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj. • Ember pár nélkül – vak bot nélkül.
A néphit szülte ezeket a közmondásokat: Nem jó a házból kifelé seperni a szemetet, mert kimegy a gazdagság. • Kerüli az ördög a szentelt vizet. • Kit Isten meg akar gyógyítani, száraz fűvel is meggyógyíthatják. • Az ördög mikor hortyog, sem alszik. • Hová az ördög nem mehet, vén asszonyt küld maga helyett. • Nem jó az ördögöt falra festeni. • Ördög veri a feleségét (’Vihar készülődik.’) • Szalad, mint ördög a tömjéntől. • Ki pénteken nevet, vasárnap sír. • Nem jó pénteken nevetni! • Pénteki szapulás, vasárnapi szitálás. [A hanyag gazdaasszony, ha pénteken szapul (= mos), vasárnapra nem lesz kész a ruhája. A hét elején kell mosni; szombaton szitálni a lisztet. Azaz: minden munkának megvan a maga ideje! Egyértelmű, hogy közmondásaink eredetileg konkrét eseményre utaltak. Csak később alakult ki az elvontabb értelmük!
Margalits Ede a népi eredetű közmondásokon kívül gyűjtötte a híres emberek aforizmáit is. Szólásokat vett át Dugonics Andrástól, Sirisaka Andortól és Décsi Jánostól. Aforizmákat válogatott Szenczi Molnár Albert, Pázmány Péter, Mikes Kelemen, Faludi Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Erdélyi János és Czuczor Gergely munkájából. Így Margalits közmondásgyűjteményének nyelvtörténeti értéke is van.
Póra Ferenc (1844 –1908)
Póra Ferenc 1844. november 28-án született Budán. A budai gimnázium elvégzése után bölcsészetet hallgatott a budapesti egyetemen. Itt kapott tanári képesítést görög-latin szakon. 1873-tól a budai Leányiskola tanára, majd igazgatója volt. A tantárgy-pedagógia lelkes művelőjeként újszerű szemléltető eszközöket készített, és e munkákért sok elismerésben részesült. Olvasókönyveket is írt fiúk és leányok számára.1905-ben a Ferencz József-rend lovagkeresztje kitüntetést kapta. Fő műve a szinonimaszótár (Póra F. 1906), amelyben harmincezer szó, szólás található 800 logikai rendbe sorolva. Híres munkájának megjelenése után még két évig dolgozott. 1908-ban halt meg Pesten.
Póra Ferencet erősen pragmatikus személetmódja arra késztette, hogy szemléltető eszközöket tervezzen az anyanyelv oktatásához, és tankönyveket is írt először leányok, majd fiúk számára. (A 20. század elején a polgári iskolákban még nem létezett a koedukációs oktatás!) A kiváló polgári iskolai igazgatót a stílustan (az irálytan) órái ösztönözték a szinonimákról tervezett könyve megírásra. Feltűnt neki, hogy tanulói milyen szegényes szókinccsel rendelkeznek, mennyire nem találják meg a választékos kifejezéshez szükséges eszközöket. Felfedezte azonban azt is, hogy növendékei milyen örömmel keresik meg az olvasmányaikban aláhúzott „felcserélhető” szavakat, illetve az azonos fogalomkörhöz tartozó hasonló értelmű szavakat. Így jött létre az a remek gyűjtemény, amelyben 800 különféle fogalomhoz 30 000 rokon értelmű szót és szólást sorakoztat föl.
Érdemes összehasonlítanunk Margalits Ede gyűjteményét Póra Ferenc munkájával. Alapvető különbség, hogy Margalits szótára ábécé-renben közölt frazémák gyűjteménye, amelyben a szólások, közmondások rendszeréről nem esik szó. Legfeljebb az egyes szócímszavak alá sorolt frazémák jelentésbeli, alaki hasonlóságait lehet felfedeznünk, de ezt feltehetően az olvasókra bízta a szerző. Tágabb szélesebb körű összefüggések tanulmányozására csak Póra szótára ad lehetőséget. A szócsoportok tervezésével Póra Ferenc megvalósította például azt, hogy az állatok hangját kifejező szó, illetve a hangutánzó szót is tartalmazó frazémák egy jelentéstani egységbe kerültek. Margalits szótárában külön szócikk alatt található a kakas kukorékolását és a bagyoly huhogását idéző közmondás. Póra könyvében az Állati hangok címszó alatt (356–358) megtaláljuk valamennyi állathangutánzó szavunkat. Itt esetleg hiányolhatjuk, hogy a szinonim szavakhoz nem tartoznak szólások, közmondások. Az I. jelentéscsoportban néhány címszóhoz közmondást is kapcsolt Póra Ferenc. Például: 66. Kezdet rákezdi a nótát • rágyújt a nótára • megteszi az első lépést. – 67. Vég. A botnak két vége van. •A föld sarkai. • A torony csúcsa. – 68. Közép. Legjobb a középút. – Póra inkább a szinonimák gazdagságának bemutatására törekedett, Margalits meg a közmondások közlését tekintette fő céljának. Összegezve: Margalits műve elsősorban közmondástár, Póráé meg inkább csak szinonimatár. – Érdekes Póra könyvében, hogy a IV. fejezetben [Fogalomképzés] és a V. fejezetben [Akarat] találjuk a legtöbb szinonim szólást. Például: 621. Szószegő: szavát szegi • visszavon • visszaszív • visszaveszi szavát• adott szavát nem tartja meg • nem váltja be szavát • vagy ígéretét • nem áll szavának • nem teljesíti kötelességét • mulaszt • elmulaszt. – A fogalom mai megfelelői még: hitszegő, esküszegő, csalárd, álnok, hamis, áruló, állhatatlan, hűtlen, megbízhatatlan, köpönyegforgató (Kiss G. 1999. 810).
Póra könyvének több mint a fele (1–219. oldal) szómutató. Segítségével könnyebben kikereshetjük azt a frazémát, illetve rokon értelmű szót, amelyre éppen szükségünk lenne. Ha nem tudjuk, hogy a keresett szó, szólás melyik jelentéstani csoportba tartozik, akkor a szómutató ad felvilágosítást. Például a szószegő és a hozzá hasonló frazémák olvashatók a szómutató 229. oldalán is! Ugyanitt a szamár szót tartalmazó frazémákra is több adatot találunk.
A rokon értelmű szólások látszólag egyenrangúak, közöttük azonban jól megfogalmazható különbségek lehetnek. Póra jól vette észre, hogy a 611. Megenged címszó alá sorolható megenged, egyetért, helyesel, osztozik a nézetében, egy kenyéren van valakivel, ráhagyja, kötélnek áll-féle szóalakok jelentése eltérő lehet, így ezek nem ekvivalens értékűek az egymáshoz való viszonyukban. Ugyanis az egyetértésben mindig a függetlenség eleme van benne; aki beleegyezik, azt előbb kapacitálni kellett; aki elfogadja más nézeteit, akár meggyőződésből, akár taktikából, az is csak beleegyezik; aki helyesel, az átlátja, hogy a másiknak igaza van; aki helybenhagy, a véleményétől még függ a másik gondolat érvényessége. [A helybenhagy-nak ma ’verekedés’ jelentése is van!] Számítanunk lehet arra, hogy bizonyos szólások régebbi értelme napjainkban nem érvényes! Ma már nem mondjuk például szerez értelemben a kieszközöl szót, és elveszít értelemben sem a vagyonbukott szót. – Néhány szólásunkban csalánév, személynév is szerepel: Ő sem jobb a Deákné vásznánál. Nem tudjuk, hogy hol és mikor élt Deákné; nem tudjuk, mi volt a vásznának a hibája; így szólás egykori konkrét jelentését sem ismerhetjük, mégis ebben a formában használjuk azt a szólást. Bizonyos szólásaink anakronisztikussá válhatnak. Ilyen közmondás még: Megállott az eszem, mint a Mihók lováé. [Nem tudjuk, ki volt a Mihók nevű ember!].
A szótár német nyelvű olvasóira is gondolhatott Póra, amikor néhány szónak, szólásnak a német megfelelőjét is közölte szótárában. Például: nyáj, csorda = ném. Herd; gulya = Rinderherde; ménes = Pferdeherde; – fülel és fülét hegyezi, neszel > ném. die Ohren spitzen, lauschen; megteszi az első lépést > ném. den ersten Schritt machen. – A latinban is jártas diákoknak, felnőtteknek nem jelenthetett nagy gondot, hogy néhány közmondás latin nyelvű alakja is szerepel a szótárban. Például a 708. Köznép címszó alatt: Odi profanum vulgus et arceo. • A 709. Cím szónál: Titulus sine vitulo. •A 692. Reménytelen címszó alatt: Una salus victis, nullam sperare salutam.
Póra Ferenc könyvében könnyű eligazodnunk. Szerkezete világos és áttekinthető. A kérdéses szót megkeressük a szótár nagy részét kitevő szómutatóban, majd a szó után álló szám segítségével megtaláljuk azokat a logikai csoportokat, fogalomköröket, amelyekben szavunk szinonimái, rokon értelmű szavai olvashatók. A szótár fogalomkörei: I. Elvont fogalmak: lét, mennyiség, idő, változás, ok, okozat – II. rész: Tér, kiterjedés, alak, mozgás – II. rész: Szervetlen anyag, szerves anyag, élet, halál, érzékszervek, tapintás, hő, íz, szag, hang, fény – IV. rész: Fogalomképzés, fogalomközlés, a fogalomképzés eszközei, nyelv – V. rész: Akarat: egyéni akarat; másokra vonatkozó akarat, birtokra vonatkozó akarat. – VI. Érzelem, hajlam: az érzelem általában, érzelem az érző egyénre vonatkozólag, rokonszenv, ellenszenv, erkölcsi érzelem, jog, vallás. – A bemutatott rendszerből jól látszik, hogy a szerző a valóságtól (a létfogalmaktól) indulva jutott el a környezet fogalmaihoz. A világ megismerését szolgáló nyelv a IV. részbe került, és a rendszer végére, az V. és a VI. csoportba sorolta az elvontabb fogalmakat. Gondolom, a filozófia, az ismertelmélet és a logika szakemberei is értelmesnek, átgondoltnak tartják ezt a rendszert. Póra Ferenc nagy erőssége lehetetett a rendszerekben való gondolkodás. Ezért tudta a gyűjtött hatalmas nyelvi anyagát értelmesen elrendezni. Erre a feladatra Margalits Ede még nem is gondolhatott. Külföldi minták sem állhattak még rendelkezésére 1896 táján.
Sokszor arra is kíváncsiak vagyunk, hogy egy-egy szónak mekkora a szócsaládja. A szócsaládon belül helyezkednek el a szinonim szavak, szólások. Érdemes azt tudnunk, hogy a szólás kapcsolatban van-e a szócsalád tagjaival. Póra Ferenc könyvében, a szómutatóban az ész szóhoz 23 szóalak tartozik. Közöttük vannak szinonimák (észlel, észrevesz), antonimák (észrevett, észre nem vett), metaforák, metonimák (észtok [ma: észkombájn] kobak). Ha a 23 szóalak között nem szerepel az általunk ismert eszrevesz szó, valószínű, hogy tájszóként csak tájszótárban találunk rá példát (ÚMTSz. 2: 226. Sok baranyai és somogyi példával!). Az ész főnév szótőváltozatai között egyébként vannak még /e hangváltozást mutató példák: eszes, esztelen, eszeveszett, eszét vesztette, eszednél vagy? eszelős, eszement.
Margalits Ede és Póra Ferenc munkásságának jelentőségét bizonyítja, hogy megteremtették a magyar frazéma kutatás alapjait, és hozzájárultak a rokonértelműség kérdései iránt érdeklődő olvasók ismereteinek gyarapításához.
Irodalom
- Forgács T. 2004 = Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára Budapest, 2004.
- Kiss G. 1999 = Kiss Gábor: Magyar szókincstár Budapest 1999.
- Margalits E. 1896 = Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások Budapest, 1896.
- Nagy G. – Ruzsiczky É. = O. Nagy Gábor – Ruzsiczky Éva: Magyar szinonimatár Budapest, 1978.
- Póra F. 1906 = Póra Ferenc: A rokon értelmű szók és szólások kézikönyve Budapest 1906/1981.
- ÚMTSz 1988 = Új magyar tájszótár Főszerk.: Lőrinczy Éva, Szerk.: Hosszú Ferenc. Budapest, 1988.
- Wikipédia = https://hu.wikipedia.org>wiki>Margalits_Ede
Szóljon hozzá!