Mayer Mihály: Ha Pécs a kultúra fővárosa, akkor abban helye van a szakrális kultúrának is

Mayer Mihály Pécsi megyés püspökkel 2009. augusztus 23-án beszélgettünk Pécsett a Dóm téren. 

Püspök Atya! Legutóbbi találkozásunkkor a Pécsi Püspökség ezer évéről beszélgettünk. Azóta elmélyedtem az irodalomban: csodálatos anyag született erről az évezredről. A mostani jubileumi ünnepségeket rendkívül fontosnak tartom, de szeretném, ha az utóbbi évtizedek néhány sarkalatos pontjára is ránéznénk. Kezdjük egy személyes emlékkel: Ön 1989. november 3-án vette át az egyházmegye vezetését, és 1991. augusztus 17-én II. János Pál pápa pécsi szentmisét mutatott be. Hogyan emlékezik vissza erre a napra?

Hivatalosan 1989. december 16-án iktattak be a Pécsi Egyházmegye élére; ezt megelőzte a pápai kinevezés és a püspökszentelésem. Elődöm, Cserháti püspök úr a kor viszonyai között is a lehető legtöbbet igyekezett megtenni. A rendszerváltozás olyan újrakezdést hozott, mint amilyet a török idők után Radonay Mátyás püspök idején láttunk: „infrastruktúrát” kellett újraindítani – nemcsak a liturgiát megújítani, hanem a „sekrestyei pasztorációt” valódi társadalmi szolgálat váltotta fel. Újra kellett szervezni a plébániákat, a hitoktatást, a fiatalok lelkipásztori kísérését; iskolákat alapítani. Ennek mintegy koronája volt a Szentatya látogatása: a pécs-pogányi repülőtéren bemutatott ünnepi szentmise. A jugoszláv háború miatt sokan nem tudtak eljönni, de a találkozás így is történelmi erejű volt. A Püspökségen még háború alatt is helyet adtunk megbékélési párbeszédeknek. Az első években hatalmas hitbeli lendület töltötte be a közösséget – ezért is hálásak vagyunk II. János Pál pápának, aki Közép-Kelet-Európa fiaként különösen értette a régió feszültségeit. Mindebből kellett továbblépni: iskolákat alapítani, a pasztorációt újraszervezni. Ma mintegy ötszáz miséző helyünk van; a papjaink száma az évek során változott – ez is jelzi a feladat nagyságát.

Ugorjunk vissza egy pillanatra a 20. század elejére. Gróf Zichy Gyula püspök idején alapították a Dunántúl című lapot, rangos katolikus újságot. A püspökség ezeréves öröksége önmagában is indokolná, hogy ma – az internet korában – legyen egy erős online egyházmegyei orgánum, netán saját rádió. Mit gondol erről?

A kérdés nagyon örvendetes, mert igényt jelez – ez egy püspöknek mindig jó hír. A Dunántúl valóban kiváló lap volt: papok és civilek egyaránt olvasták, nem csupán szűken vett „egyházi” témákkal, hanem szélesebb műveltséggel. Ma van egyházmegyei újságunk; talán többet is tehetnénk azért, hogy minél több hívőhöz eljusson. A rádió összetett és költséges vállalkozás. Az országos Katolikus Rádió sokakhoz elér, de vannak még „fehér foltok”. A Mária Rádió önkéntesekre és adományokra építve erősítette a vallásos tartalmak jelenlétét. Úgy látom, lépésről lépésre, „morzsákból kenyeret” lehet építeni: a közösség vágyik a hiteles egyházi médiára, és ahol van akarat, ott előbb-utóbb lesz eszköz is.

Néhány hónapja vita kerekedett a Széchenyi téren elhelyezett, a püspökséget történetileg félreértelmező szövegek körül. Mi volt a kifogása?

Nem az önkormányzattal volt konfliktusunk, hanem a feliratok előkészítésével. Az újabb történelemkönyvek sokszor ideológiai szemüvegen át láttatták az egyház szerepét. Arra kértem a készítőket: ne a leegyszerűsítő sémákat, hanem a forrásokkal igazolható valóságot közvetítsék. Örülök, hogy a főlevéltárosunk mellénk állt, és a szöveget hamarosan korrigálták. A történelemben a „haladásnak” nincsenek pártszínei: a tények tisztelete a közös nevező.

A konklávékról sok a találgatás. Nemrég többen „papabile”-ként emlegették Erdő Péter bíborost is. Mit gondol az efféle jóslatokról?

Erdő bíboros úr kiváló tudós és pásztor, több nyelven beszél, világos gondolkodású. Elvileg senki nincs kizárva. Mégis a józanság híve vagyok: a konklávék világát nem látnokok, hanem a valóság alakítja. Van egy római mondás: „aki pápaként lép be, bíborosként jön ki”. Inkább maradjunk alázatosak, és építsük itthon az Egyházat. Sok szó esik az újra-evangelizációról Közép-Kelet-Európában; ha szeretnénk, hogy Magyarországot is gyakrabban említsék pozitív példaként, akkor az ifjúság erkölcsi nevelését – akár etikaórák formájában is – komolyan kell vennünk.

Az ezeréves jubileum miként segítheti a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa program sikerét Pécsett?

Ha Pécs a kultúra fővárosa, akkor abban helye van a szakrális kultúrának is. Nem lehet a 2010-es év puszta „show”, ideológiai szemellenzőkkel. Bízom benne, hogy a város az utóbbi években ezen túllépett: az ezeréves keresztény örökség szerves része Pécs európai arculatának.

*

Mayer Mihály pécsi megyéspüspök

• Születés: 1941. január 31., Kisdorog (magyarországi német család). (Forrás: Wikipédia)
• Középfok: gimnázium Bonyhádon.
• Teológia: 1959–1964, Győr – papi tanulmányok.
• Pappá szentelés: 1964. június 21., Pécsi Székesegyház.
• Kápláni szolgálat: Simontornya (1964–66), Pincehely (1966–67), Tamási (1967–72).
• Dunaföldvár: káplán (1972–75), helyettes plébános (1975–80), majd plébános (1980–85).
• Szekszárd-belváros: plébános (1985–1988).
• Püspöki kinevezés: 1988. dec. 23-án segédpüspök és Giru Marcelli címzetes püspök.
• Püspökszentelés: 1989. febr. 11., Esztergomi Bazilika.
• Megyéspüspök: 1989. nov. 3-tól a Pécsi Egyházmegye 81. püspöke.
• Jelmondat: Gaudium nostrum Dominus – „Az Úr a mi örömünk.”
• Pápalátogatás Pécsen: 1991. aug. 17-én II. János Pál pápa ünnepi szentmisét mutatott be a pécs–pogányi repülőtéren.
• Elismerések: Pécs díszpolgára (2006), Tüke-díj (2010).