ezüst fényben szól dalom,
ezüst fényben andalog.
halld meg szavam, beszélek
szabad vagyok, nem félek.
a szíved dobog, nézz fel!
a vonat robog, érd el!
az élet repül, éld el!
kövesd a hangom! merre vagyok
ha füledbe vernek a vörös dalok?
tenger mélyén homok pereg,
vérrel úsznak a fénylő erek.
szabadság, mondd, honnan ered?
kövek csontján zeng dalom,
saját hangom hallgatom.
minden néma, nesztelen.
maradhatsz még, esztelen.
ha nem fog el a rettenet,
örök éjben elveszhetsz.
kövesd a hangom titkok mélyén,
messze, túl a világ végén!
kövesd a hangom!
ott vagyok a fény mögött,
a szél fölött,
a lángok között,
a zaj mögött,
a csend mögött,
hol a képzelet törött,
a föld alatt,
a víz alatt,
hova a szabadság szalad,
hol a pillanat meghasad,
hol a hasadt fél megmarad,
s összeolvad egészbe.
nézz bátran a veszélyre!
nézz a világ fala mögé,
át az illúziók ködén!
nézz bátran, és meglátod,
mit rejt régi világod.
én vagyok a világ hangja,
meghallhat az, aki hagyja.
kövess engem, lásd az utad,
mit a saját kezed mutat!
lásd az utad, lásd magad.
nyomtalan por, járd magad!
nézz tükörbe, s látva vagy.
én nézek majd általad.
én nézek az ezüst mögül,
poklok alól, mennyek fölül.
meglátod majd, ki vagyok,
mi a fény, mi rád ragyog.
mi a lét, mi élet, halál,
s a félelem, ki magad valál.
kövesd a hangom, bízz bennem!
az vagyok, kinek kell lennem.
ki vagyok én? ki vagy te?
mi az élet értelme?
érezz, tudj, és ne csak vélj!
létezz bátran, gondolj s élj!
Szóljon hozzá!