Egy istentelen ária az isten-gyermekről • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Egy istentelen ária az isten-gyermekről

Testemre esőcsepp hull,
Falon Mária, ölében Jézus ül
Befejezetlen ária.
Könnycseppje a kőre csordul
Egy isten-gyermek, ki született
Méhből a világra…
Miért istenebb a véred?
Mondd miért, Mária?
Egy szenttelen földön, neki is
Csak egy a sorsa
Az égből le a földre
S hamar le a porba.
Egy istentelen földön
Egy könnycseppes kövön,
Odafent a falon
Az emberiség isteni mártírja.
Ki tudja miért járt a földön avagy a vízen ő…
Holott az istenség nem ez, s nem ő, s nem is a
Mária, ki szintén csak egy nő.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS