Egy jelen lerántotta múltbeli takaró,
Mert emlékezni kell, s emlékezni jó…
Jönnek az álmok menyegző ruhájába öltözve,
Jönnek, s templomukba vezetnek az oltár elé.
Fogom a kezüket az úton a szentély felé,
Betértem, előttem a vászon, ez élet leple:
Kényelmesen ülök egy Duna-parti város szélén.
Ebédelünk éppen, együtt a család,
Mely befogad engemet
Itt van mellettem a szeretett lány is,
Tőlem balra foglalt helyet.
Mosolyog és csipkelődik, mit ne mondjak, angyali egy tünemény.
Szerettem. Szerettem ott a Duna-parti város szélén,
Szerettem igen! Balatonnak vizeinél s annak környékén,
Szerettem itthon is. A diósgyőri várhoz épült város peremén,
Szeretem most is, s szeretni fogom, bárhol is legyek én…
Mit ne mondjak, angyali egy tünemény!
Hozzászólások