Szerettem a szemedbe nézni,
Szerettem volna remélni…
De nem hagytál…
Nem álmodtál…
Semmit nem adtál,
Semmire sem vágytál.
Fékeztem volna magam,
Többször próbáltam,
Egy újabb esélyt adtam,
Nem én csináltam,
Nem így akartam,
Nem én alkottam…
A te ötleted, a te főzted,
Egyél belőle… Nem kéred?!
Sajnálom, de mégsem,
Nem én tettem.
Most már muszáj ezt tenned,
Talán mással boldog leszek, de nem veled.
Más ismeri meg a szüleidet,
Más élvezi a természetedet,
Hallgatja az üres ígéreteket, még
El is játssza a szolga szerepét,
De én nem teszem,
Nekem nem ez az életem.
Rossz emberre bukkantál,
Rossz felé mozogtál,
A falnak mentél, megálltál…
Nem erre számítottál?
Pedig ilyen vagyok én,
Szabad, önbecsülő emberi lény
És nem mocskos lábtörlő,
Amelynek minden jó!
Nézz magadra te!
S szállj le a Földre!
Ki vagy te? Királynők királynője?
Nem hinném… Csak egy átlagos senki se’!
Tudd, bármit is teszel,
Vissza nem szerzel!
Hozzászólások