Gyógyulás • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Gyógyulás

Lázgyötörte agy és test, szemet égető fájdalom
Vergődve úgy érzem, mintha nem lenne bőr az arcomon
Fogak csikorgása s mélyről feltörő ijesztő hörgés
Éberálom, patakokban lezúduló izzadtság, folyamatos szenvedés
Alvás, utolérhetetlen csődörként vágtat felverve a port előttem
Várom a hajnalt s vele a gyógyulást, valami lépked a sötétben…
Fura ropogások, óvatos léptek elszökött hangjai
Nyugalmat akarok, hagyjatok most, ne merjetek zavarni.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS