Sírhelyem az élet • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Sírhelyem az élet

Arcommal a hideg kőre borulva
Fekszik bűnös testem görcsbe rándulva
Nem érzem, csak a tompa fájdalmat,
Nem érzek semmit, csak széthasít a bánat
Ne nézz rám! Nem vagyok többé emberi lény
Ne bámulj, könyörgöm! Reménytelen, halott vagyok ez tény.
Halott! Halott! Halott! Elpusztult lélek,
Nem igaz! Ne nézz már így! Kérlek…

Rekviem magamért, rekviem egy megtiport lélekért
Temetőm a világ, sírhelyem az élet, létezni nincs kiért.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS