Hanyatló nyár vízi malomként mozog
Pusztán néhány röpke pillanat s körbeforog
Mint egy sejtelmes dioráma a történtekről beszél
Mész körbe és bámulsz, hogy te magad mit tettél
Elmosódott képek építménye gyengéd mosolyra derít
Némelyik abszurd melankóliájával kissé elszomorít
Nem bánod, nagyjából jól alakult az egész
Megnézed majd újra s messzi polcra eltéve lassacskán elmész.
Valami új jön, valami ismeretlen fejezet,
Amit majd szintén magába zár az emlékezet
Hűvös szellő fújja átkozott testem,
Egy újabb múzsa ejti rabul a szívem
Elveszett lelkem titokban újra őrjöng,
Ott belül talán megint valami mozog.
Igen! Igen! Érezni akarom… Nézz Felém!
Itt állok előtted s tényleg szeretném
Csak egy szó s akkor egyedül megyek tovább,
Csak egy szó, amit kiejt harmatozó szád
Csend! Ne beszélj inkább… Fölösleges a beszéd
Egy tekintet elmond mindent, akkor is, ha nem szeretnéd.
Hozzászólások