Sárgult levelek, sejtelmesen hűvös ég,
Mintha halál lihegne mindenütt csendben,
Mintha valami súgná, hogy itt van a vég,
Mintha szürke öltönyben az ősz jönne szemben.
A suttogó szélben forog, sejteti magát
A tükrös pocsolyákban mosolyog rád
Zuhogó esővel a földre hull
Ellep mindent s ő lesz az úr.
Nem a víz s nem a meleg nyár
Az ősz, a megnyugvás vár
Vár ez a szürke színekben festett álom
A színek halottak, sajnálom.
Árnyékba bújnak az utcák
Sötét lepel alá feküdnek az emberi lárvák
Letört madárcsőrök mindenütt
Véres levelek, eső-alagút.
Lepke s más rovartetemek lepik el a földet
Igen, véget ért a fesztivál… véget…
Gyászba öltözött ágak félhalk ropogása
Csak a hollók vészjósló krakogása…
Mintha harsogna egy pokoli szerenád,
Mintha temetővé válna az egész világ,
Mintha vastag cérnákkal be lennének varrva az ajkak,
Őszi romantika. Csend. Elfogynak a szavak.
Szóljon hozzá!