Csendesen várva, ihletektől összerázva
Eltűntem az éjszakában, fogakat csikorva
Mentem át felriadt ösvényen
Mentem árnyékban és fényben
Át a patakon, át a vízesésen
Felbuzdítva, a semminek nevében
S egy újabb tisztásra lihegve kiérve
Egy döntéssel kézbefogva állok, mint egy szürke népmesébe’
Utak sugarának csomója feltárul előttem,
Mint egy herceg megrajzolva a mezőben
Csak hogy arcom nem derül el mosolyban és fényben
Sötét lovon ülök, egyedül komor sötétségben
Hátam mögött a vihar, előttem a háború tombol
Háttérben villámok, elöl a halál söpör
Szilánkokra hullik majd a kő s felforr a víz
Elrothad a levegő, lángoló bolygó a káoszban elvész
Én vagyok mindennek az eleje s mindennek a vége
Félre az útból söpredék! Félre!
Hozzászólások