Valaminek vége lett…
Valami örökké elveszett.
Az ítélet végrehajtva,
Az utolsó szó kimondva.
Egy könnycsepp gurul
S lassan a földre hull.
De már vissza nem fordul,
Minden máshogy alakul.
A megedzett szív nem puhul,
Nem minden kívánság teljesül.
Nehéz, de megtörtént, megesett.
Sajnálom, de érts meg engemet…
Jobb ez így nekem, ez nem szerelem,
Csak gyötrődés és értelmetlen.
Talán szerettél és kedveltél,
Így akartad? De így elveszítettél.
Földbe ástad, élve eltemetted,
Magad tetted, te s a két kezed.
Kívül láttál, belül nem sikerült,
Szemed nem láttad s így elhidegült…
Erejét veszítette, lelkét kilehelte,
Lassú, de biztos halál érte.
Kételkedett, reménykedett s végül…
Feladta, örökké elcsendesül.
Megint üresség és nemlét,
De nincs fájdalom, talán jobb ez így.
Most nem volt kegyetlen a vég,
Kellemetlen, de nem kellett szenvedni még
Egyszer. Már rég összeállt a kép.
Nem ért csalódás, nem támadt a keserűség,
Nem kínzott a bánat, csak egyszerűen véget ért.
A belső „védőruha” kiáll minden tesztet,
Megbízható védelem, meg sem remeg.
Biztonságban vagyok, nem félek,
Jöhet akármi, bánatos nem leszek.
Nem fakadok sírva, állva eltűröm.
Zárva az ajtó minden rossznak, de te mikor
nyitsz be várva várt
ÉDES ÖRÖM?!
Hozzászólások