Beszélgetés Ferencz Zsuzsanna írónővel
Kedves Zsuzsa! Tudsz úszni?
Igen, tudok.
Szerencséd! Bedoblak a mélyvízbe. Milyen érzés a XXI. században romániai magyar írónak lenni?
Ferencz Zsuzsanna
Határozottan jó, hogy létezik a XXI. század, és hogy Romániában még élnek magyar írók. Viszont határozottan rossz, ami a XXI. századdal, Romániával és külön a magyar írókkal történik. Tehát egy romániai magyar tollforgató részben jól, részben pedig rosszul érzi magát. De legrosszabbul mégis akkor megy neki, amikor nem ír. Vagy amikor nem olvassák el, amit ír.
Legutóbbi köteted, melynek folytatásán − tudomásom szerint − jelenleg is dolgozol, az Irodalmi Jelen Könyvek Kiadó gondozásában, Kik és Mik címmel látott napvilágot, másnak holdvilágot (éjszakai olvasás). A kötetben 181 realitásízű rövid történet kap helyet iróniával dinsztelve, néhol keserű mandulazamattal, máshol pikáns paprikával fűszerezve, hogy kiizzadja belőle magát például a politika … elvörösödve. Hogyan ünnepli Kik és Mik az egyéves születésnapját?Jól vagy rosszul érzi magát?
Ez a Kik és Mik számomra „a törököt fogtam, nem enged” tipikus esete. Most, az egyéves születésnapon, mégis úgy érzem, befejeztem a könyvet: még negyvenegy „kiket” írtam hozzá, s talán most már békén hagynak a törökök. Az Irodalmi Jelen megígérte, hogy megjelenteti a második, bővített kiadást is. Itt zárójelben megjegyzem, az aradi IJK nagyon fiatal kiadó, nem sokkal idősebb a Kiknél − Miknél, viszont valószínűleg tőle várható a romániai magyar könyvkiadás megreformálása. Mi a titka? A legnagyobb rejtély az, hogy a tulajdonos, Böszörményi Zoltán különös keverék: sikeres üzletember és jó költő. Más szavakkal: van pénze, és szereti a könyvet.
14 könyvet írtam, de így még sose jártam: úgy érzem, hiába kitaláció ez a Kik és Mik valós személyek, akik folyvást fickándoznak, hogy eljussanak az olvasókhoz. Sajnos, a könyvterjesztés nevű akadály nem érzi ugyanezt. Sőt. Megemlíteném, hogyan jártam a budapesti Írók Könyvesboltjával, azzal az egyedüli magyarországi könyvüzlettel, ahol a kötet kapható(???). Többen panaszkodtak, hogy a könyvemet nem találták meg ott, azt a választ kapták, elfogyott. Mások megtalálták, amikor a számítógépben keresték, s felhívták az eladó figyelmét. Magam megtaláltam a kötetet az üzlet honlapján, viszont telefonon azt a választ kaptam, nincs belőle már egyetlen példány sem. Ugyanakkor a könyvüzlet figyelmeztette a kiadómat, senki sem vásárolja a kötetet. Vagyis: Itt a piros, hol a piros. Az ilyenszerű taktikák nem használnak egyetlen könyvnek sem, a kiadónak és az olvasónak sem, sőt a könyvesboltnak sem. Akkor kinek használ? A múltkori interjúdban Dési Péter szólt a könyvkiadás piacfüggőségéről. Mégis, azt hiszem, az én esetemben üzletellenes érdektelenségről van szó.
Bizony Kik nagyon megsértődött.
Tehát érzelmei felemásak. Amikor nagyon szomorú, arra gondol, hátha mégis annak az olvasónak van igaza, aki azt írta: Kik a felnőttekhez szóló Kisherceg. Igaz, más meg azt írta, vécépapír…
Az első születésnapon majdnem elkészült a kibővített kötet német fordítása, Karlheinz Schweitzer tollából s a román fordító, Masa Dinescu is mélezett, hogy rövidesen kész a munkával.
Én pedig, Kikkel és Mikkel együtt, szorongva figyelem: vajon a román és a német olvasóhoz hamarabb eljut-e a könyvem, mint a magyarországiakhoz? Igaz, eljutott az Északi Sark közelébe, Tasmániába, stb. a MON (Hetedhéthatár 2004. 06. 11. − MON cikk – a szerző megjegyzése) révén, ahol külön rovatot kapott. Az is igaz, hogy az Irodalmi Jelen c. folyóirat minden számában megjelenik két új Kik, A Nap című székelyföldi napilap minden számában pedig egy-egy régebbi Kik látja meg a nap világát. Ám nyilván a magyar irodalom központja Budapest.
Állítólag mindenki azt vallja, a magyar irodalom egységes… Akkor viszont beletartozik az a könyv is, amelyet esetleg Bukarestben vagy Bilbaóban írnak.
Úgy tudom, a könyvedet felterjesztették a Romániai Írószövetség prózadíjára. Mi hír róla?
Nem tudom. Júniusban szokták adni a díjakat, ez évben az Írószövetségnek nem volt pénze.
A felterjesztés már önmagában azért is elismerés, amihez szeretnék így nyilvánosan is gratulálni, mert Bukarestben írtad a könyvedet, magyarul.
Igen, nagyrészt Bukarestben. Viszont a Székelyföldön kezdtem el írni, a homoródszentpéteri parasztházamban, egy matekfüzetbe, mert nem akadt más papír. Kolozsvári vagyok, Bukarestben élek, de valami homályos okból homoródszentpéterinek érzem magam, holott a házat csak 1990-ben vásároltam. Lehet, azért, mert ott valahogy természetes magyarnak lennem. Bukarestben nem. Még valami fura földrajz: Bukarest messzebb van Erdélytől és Magyarországtól, mint Honolulu.
Nem Hawaii tehet róla. Viszont eszembe jut erről az abszurdumról egy idézet?
„… − Hát melyik országban laknak a magyarok?
− Magyarországon.
− Aminek fővárosa Bukarest?
− Nem, nem. Magyarország fővárosa Budapest…”
Ismerős?
Legalább annyira ismerős, mint az a mondat, hogy: „ maga bukaresti, tehát román”.
Ezt viszont nem Örkény mondta, akit személyesen ismertél. Milyen benyomást tett rád az egypercesek nagymestere?
Akkor még nagyon zöldfülű voltam, elteltem saját „tollforgatásommal”, mint általában a kezdők. Viszont borzasztóan, fájdalmasan irigyeltem Örkény szellemét és tollát.
Tanácsolt az akkor kezdő Ferencz Zsuzsának olyat, ami végigkísért eddigi pályádon?
Ő nem tanácsolt semmit. Nyilván tudta, hogy a tanácsokat nem szokás megfogadni. Viszont Kik adott tanácsot, ha nem is direktben. Idézem: „Kétféle könyv létezik. Az egyik mindenről szól, a másik meg semmiről.” Világos: olyan könyveket kell írni, amelyek mindenről szólnak.
Szakmádat tekintve újságíró vagy. Az újság mellett írsz (mindenről szóló) könyveket vagy mellettük írsz még újságot is?
Igen, újságot is írok még. Németül úgyszintén.
Voltam tévériporter, rádióriporter, specriporter. Főleg művészettel foglalkoztam, kedvenc műfajom a portré és a művészi dokumentum. Legnagyobb élményem, amikor 1980-ban elküldtek mezőgazdasági riportra, holott a vetést az aratástól nem tudtam megkülönböztetni.
Hamarabb kellett volna megvenni a homoródszentpéteri házat. Persze biztos vagyok benne, hogy jól feltaláltad magad. Ami más, mint önmagunk felfedezése.
Kedves Zsuzsa! Csak a te soraiddal tudom itt és most befejezni a beszélgetést. Hiába nekem írtad őket, úgy érzem mindenkihez szólnak, hisz bárki felismerheti benne önmagát, ha saját életére fordítja le szavaid. Egyben köszönöm értékes gondolataid!
„… te is tudod, hogy saját magadat csak pillanatokra fogod felfedezni. Persze, a saját könyvekkel is az a helyzet, hogy néha pillanatokra tetszenek, s máskor meg úgy tűnik, semmiség az egész. De ezekért a pillanatokért érdemes élni.” – Ferencz Zsuzsanna
Hozzászólások