Időországút gyalogosa

Versrészletek

Az összeállítással Videcz Ferenctől búcsúzik a Hetedhéthatár

„Másokért tenni – rég lejárt varázsszó,
Tisztességünk fakó, szél tépte zászló.”

1.

Kérded, ki vagyok. Mit számít a név?
Betűcsőd; magasztalt vagy átkozott.
Szűk vásott gúnya, pergő omladék
Rád égették, billogként hordozod.

Ifjan üres, talmi magasba törtem,
Megletten lényeg-gyökerekig ástam,
Kincset leltem kiúttalan gödörben,
Osztoznék; nincs mentőkéz-nyújtó társam.

2.

E föld olvasztótégelyként a bölcsőm.
Vérem német, horvát, stájer és morva.
Magyar termést neveltem emberöltőn.
S maradtam, mikor elmehettem volna.

Jól-jöttek nélkül rég nem ülne torhoz
E jobbra termett, szorgos, büszke nemzet,
Mert erényével ős átkot is hordoz:
Testvér-vért áldoz pártos szellemeknek.

3.

Nyelvemen a „videczburgi” nedű
Néha túl édes, néha keserű.
Talán mikor poharat fog kezem,
Egyszer vezeklek, másszor vétkezem?
Mutasd meg, Uram a középutat,
Hol nincsen kátyú, árkos indulat,
Csak kristálygyöngyös, fanyarkás öröm!
Akkor koccintunk: Uram, köszönöm!

4.

Nyolc temetés alig egy év alatt
Meglett fogaknak túl kemény falat.

Zaklat a jövő: süppedős homály.
Elmegyek anyám s nagyapám nyomán?

5.

Mire e könyvet olvasni tudod,
Kedves hangodat tán már nem is hallom.
A Te utad új, felkelő napé,
Az enyém fáradt, éjbe hajló alkony.

6.

Felkészültem az útra,
Itt állok, naprakészen.
Eltűnök téli éjek
Csillagpor-tengerében
Lábam előtt az ösvény:
Könyvlapok surranása.
Gondolatok cikáznak:
Suhanó fecske szárnya.
Csomagot mért cipelnék?
Mindenem nektek adtam;
Ajándék-énem könnyű,
Emel a forgatagban.
Eltűnök téli éjek
Csillagpor-tengerében,
Felkészültem az útra,
Itt állok naprakészen.

(Kocsis József, a barát, a szerzőtárs összeállítása)

*

Videcz Ferenc barátunk 2011. január 20-tól nincs már közöttünk fizikailag – de amíg lesz Hetedhéthatár, addig velünk marad… – Hetedhéthatáros barátai