ezüstszembe • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

ezüstszembe

csarnokvíz helyett higany
hogy visszatükrözzem arcodat
mert arcot mos foltoz felvarr
eltakar és lemásol az ember

lehet, hogy neked épp a foncsor vagyok
és üres mint egy váza
aminek most piros a máza
látom emlékek közt lapozgatsz
ha tudnád mennyire szórakoztatsz
amikor így nézel a szemembe
én meg vissza rád nevetve
és hiába vagyok az ami; neked a tenger a szemedbe
csak mert hiszed azt nézed
és a nő igen a férfi sosem téved
hát a semmibe réved
én meg csak nézlek
sajnállak nézlek.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS