Ágoston Piroska - Első kötetes szerzőtársunk • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Ágoston Piroska – Első kötetes szerzőtársunk

Csarnokvíz helyett higany címmel jelent meg Ágoston Piroska barátunk és szerzőtársunk kétnyelvű verseskötete. A magyarul írt verseket Paolo Bisceglia, Fausto Pisani és Igor Esposito fordította olaszra.

… írásaiban a fiatalos lendület, a szókimondás érett gondolkodásmóddal, komoly tapasztalati háttérrel, öröklött és szerzett intelligenciával, szakmai tudással társul. Verseit korszerű, de minden öncélú extravaganciát mellőző formában írja. Képi látás- és megfontolás-módja egyéni, mentes az ifjú alkotókra gyakorta jellemző, másoktól átvett sémáktól, „árnyékábrázolásoktól”. Nyelvi kultúrája – a korábban említett okokból – figyelemreméltó, stílusa világos… – írja Videcz Ferenc, Nimród-díjas író a kötet ajánlások fejezetében.

termet teremt
A palotát a partra építi
elűzetett ki tervezi
és az alap szikla vagy homok
lebegő fátylakat az ablakokra vonok
hogy amit tudunk más ne kutassa
de ne marjuk el a férfit ki utasa
és legyen hát táncunk meztelen
egyszerű lejtsen nesztelen
hullámok… dallamok…
estote prudentes sicut serpentes
et semplices sicut colombaes
hogy a nyelvek anyján írjam ha üzenek

palota áll, tervezte egy ember
aki marco poloként járt végig
láthatatlan városokat, Fedorát

én pedig szétszórom szavaim
pattogva játszanak a steril lapokon

A könyv hátsó borítóján az olasz barátok mellett L. Csépányi Katalin szavai olvashatók:

Ágoston Piroska verseit olvasva először is a képisége ragadott magával: ágakat firkál a falra a telihold; az idő ma kocsonyaként terült végig a városon / rezgett a széle a napsütésben – úgy írja le ezeket a sorokat, hogy a vers olvasója látja azt, amit egyébként nem: a rajzoló teliholdat, a kocsonyává dermedt időt. Aztán az érzelmek sodornak magukkal, és már nem is tudjuk ki gondolja, ki érzi – az író vagy az olvasó: kapaszkodok a létbe; felépítenek apró darabokból összeraknak a szavaim; beástam magam a sötétbe. Ezzel már el is érte Ágoston Piroska azt, amit egy költőnek el lehet érnie: az azonosulást adta meg, az „akár én is írhattam volna” élményét. De nem akárki írta le mindezt, nem akárki láttatta a láthatatlant, nem akárki fejezte ki a kifejezhetetlent, hanem Ágoston Piroska. Nagy élmény megismerni az ő világát, mert magunkat is jobban megismerjük, ha merünk vele együtt szembenézni önmagunkkal.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS