…amit látok itt ebben a kis faluban, a Zengő alján – és beleborzongok abba, amit hallok róla: lehet, hogy ilyen most nincs több a világon, egyedül csak ez az egyetlenegy.
A Míves Tojás Gyűjtemény
A zengővárkonyi míves tojás múzeumban nézem a csodát, megálmodójával, dr. Nienhaus Rózsával, „külföldre szakadt hazánkfiával”, a münsteri egyetem biomatematikus tanárával. Rózsa asszony életét úgy osztotta ketté az eredet és a kiteljesedés között, a gyerekkor és a felnőtté válás határán – szinte sorsszerűen – egy országhatár, mint az őseiét. A kolozsvári anyai és a szabadkai apai ág itt talált egymásra nálunk, és álmodta ide, azt a hajdani kislányt, akivel most itt ülök ebben a gyönyörűségben.
Rózsa itt szerzett tanári diplomát a bölcsészkaron Pesten, és sok év után ide jött haza megálmodni élete nagy álmát – eredeti értelmében a szónak – a pilisi hegyek közé. Azt, ami itt öltött testet egy másik hegy alatt, a mi Mecsekünk lábainál, ebben a völgyben: Várkonyban. Azt álmodta akkor egy nyári éjszakán a hazalátogató szenvedélyes gyűjtő, hogy van egy kis falusi háza és benne a világ legszebb tojásgyűjteménye: az övé. És lám csak, az álmok nem hazudnak azóta se, hogy a költő kimondta. Megvan a ház és benne a bizonyítéka a Látnok igazának.
Dr. Nienhaus Rózsa, kezében a németországi Carina Charlton Wuppertal által készített tojás
De benne van a cáfolata felületes ítéleteinknek is, mert itt a tárlókban nem hasonlít semmi semmire úgy, ahogy mondani szoktuk: mint egyik tojás a másikra. Egyetlenegy sincs a kétezer közt, amelyik egy másiknak a mása volna. Pedig nem ismerték – nem ismerhették – egymást a tizennyolc ország varázslói, akik azokat, az akkor még egyforma tojásokat ezerfélére „megírták”, nem láthatta keze munkáját egyik a másikának. Még a szomszédokét sem. A kínai és az indiai mívesen megmunkált tojást ezerkilométerek választják el egymástól. De összeköti őket a sok évezredes „őstudás”, ami ott él az alkotók lelkében, agyában, kezében, a teremteni akarás vágyában, a szépet csinálás ösztönös képességében mindenütt, ahol örömre született emberek élnek a földön. Ahogyan összetereli egyetlen fészekaljjá a tojások köré a sok helyről jött, egymást nem ismerő, ezernyi látogatót az a másik ösztön is: leborulni a szépség oltára előtt.
Ennek a vágynak a hangja szól ki a vendégkönyvből is olyan magától értetődőn, szépen, egyszerűen, nem csináltan, ahogyan az imádságok szólnak – már a kimondás szándékától is megszentelten: „Olyan jó, hogy vannak ilyen helyek!” – írja egy látogató és így toldja meg egy másik: „Hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, itt mindegy: az élet szimbóluma ez, a művészet varázslatával.” Ezt mutatja föl ez a gyűjtemény – többet láttatón annál, ami látható benne –: a teremtést és a varázslatot. Azt, hogy a szépet csináló ember szebb önmagánál. És az is, aki ezt megmutatta nekünk, akit áldjon meg a Szépség Istene érte.
*
Négy évvel ezelőtt írta a fentieket Bogádi Kis György szerzőnk az akkor egyéves Míves Tojás Gyűjteményről és létrehozójáról lapunk hasábjain. Szép szavait ismét közölve köszöntjük az ötéves múzeumot, a létrehozóját, az ismert és ismeretlen alkotókat, valamint a múzeum működtetésében részt vevőket.
A jubileumi ünnepség május 26-án három órakor lesz Zengővárkonyban. Az ünnepség védnöke Mádl Dalma, a köztársasági elnök felesége. Ünnepi köszöntőt dr. Andrásfalvy Bertalan professzor emeritus mond, szakmai értékelést dr. Huszár Zoltán igazgató (Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága) tart, jubileumi köszöntőt Carina Charlton (Németország) mond. Az ünnepi műsort Kárász Rózsa vezeti. A műsorban közreműködnek: Berecz András ének- és mesemondó (az ez évi Alternatív Kossuth-díjas), a pécsi Magura táncegyüttes, a becsei Szökős együttes, a budapesti Zengő kórus. Mélykuti Ilona verset mond, Pap Éva énekel, a zengővárkonyi óvodások és iskolások zenei és táncműsort adnak. A jubileumi ünnepségre látogatókat kézműves vásár is várja a helyszínen.
Hozzászólások