Talán, ha ikum
még alacsonyabb volna,
ma nincs haikum.
Langyos szél lehel
új életet a fákba.
Duzzad a tavasz.
*
Bokrom tövében
cifra kígyócska lapult,
majd elmenekült.
*
Egérke szaladt
őszi diófa alatt.
Diót vitt haza.
*
Szalonnadarab
leng havas ágon, rájár
cinegecsapat.
*
Hited a hitem,
mit mondottál, elhittem.
És mire vittem?
*
Anyaföld: Pokol!
És maga a Menny e Föld.
Mostohaanya.
*
Hitem elhagyott,
nem látok Mennyet, Poklot,
rögökbe botlok.
*
Pillangó repdes,
csapongva követi őt
szerelmes társa.
*
Fent gólya siklik,
keringő üzenete
lent szertefröccsen.
*
Bádogtetőmön
egész nap kopog a hó,
csak nem hallható.
*
A meleg napok,
mint jutalomfalatok,
boldogítanak.
*
Hitem, ha volna,
a lelkem kalandozna
Mennybe, Pokolba.
*
Megrengett a föld,
a gyomrunk összerándult
– várunk, csak várunk.
*
Könnyet nem sírok,
bánatom fátyolfelhő,
melyből nincs eső.
Jásdon, 2011. januárjában
Hozzászólások