Belényesi J. Tünde | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Belényesi J. Tünde

Belényesi J. Tünde írásai: 22
Belényesi J. Tünde

Elmúlt

Elmúlt ismét egy év
s nem írok már
nem írok már…

Ahelyett

Mennek az évek, a bús komor napok,
S nem tartok sehol.
Mihez kezdek egy kartondobozzal?

A világ körül

Olyan jól érzem magam
A karjaidba
Ölelkezve.

Az én világom

Parttalan éjeken, utcák forgatagában emberek tömege árad felém. Bambán bámulok a sötétbe, és szédülök az arcoktól. Mintha kárhozott lenne mindenki. Szörnyű arcok, iszonyatosabb szemek: sárga, lila, piros. Hol vagyok? Valahol, ahol a szex, a drog, és a mámor ural mindent, és én mégis jól érzem magam.

Megmártóznék

Halk hang suhogásában érte a halál,
Ártatlan lelkem.
Aprópénzre váltottam életem,

Egy pár

Zárkózottság.
Magány.
Sötétség.

A realizmuson túl

Ágy. És te. Én.
Nyári csillagok úsztak a Holdfényben.
Vagy a mi boldogságunkban.

Sziget

Egy szokványos reggel helyett,
Melletted ébredtem,
Pihe-puha ölelésbe takarózva,

Engedd, hogy visszatérjek

Vad dúlásban,
Veszekedésben
Ostorcsapásként

Bíbor

Halk sötétben
Lágy szellőben
Csendes őszben

Fintor

Faltól falig
Falnál falból,
Nekiütközöl.

Két idegen

Kénytelen kelletlen leült mellém,
S nem szólt semmit.
Mint két IDEGEN, olyanok voltunk.

Tánc az esőben

Tánc az esőben,
Ének a napsütésben.
Szerelem a szikla szélén.

Szociográfia

Az ember,
Furcsa lény.
Nem szeret,

Az ébredés

Minden szép, csendes,
Idilli.
Körülleng a kedves gyengédség.



Facebook

Archívum

Hirdetés