Kisslaki László, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kisslaki László

Kisslaki László írásai: 85
Kisslaki László

Vasárnapi csendélet 

Nagypapa már elszunyókált. A pokróca – a ló majd csak jövőre kapja meg – a konyha döngölt földjére csúszott. A kandúr álmában dorombolt rajta. A keresztgerendáról a házi egér bámészkodott lefelé, aki két éve, hogy idehozta a ritkaságszámba menő albínó menyasszonyát.

Boldog átverés

Hajnalban Ádám arra ébredt, hogy dörög az ég, és a villámok céltalanul kedvük szerint csapkodnak. Ádámot ez egyáltalán nem érdekelte. Hanem valami más fontosabbat akart, azt viszont nagyon. Szerette volna, hogy Eszter megengedje neki, hogy legalább egyetlenegyszer hozzábújhasson a takarója alá.

A célba ugrás mestere

Anna hajnalra döntött. Elmegy a villából. Örökre. Férje meg keressen magának más porcelánbabát, akit beültethet ebbe a rohadt aranyketrecbe.  Reggel azért kicsit izgatottan keverte a kávéját a teraszon és észre sem vette, hogy az alig ébredt nap, már maximumra állította a fűtést.

Vízibujár és a búbos vöcsök

Nem láttam vízibujárt az öbölben, Pali bácsi! – ordítottam már messziről a parti csónakból a nagybátyámnak, mikor az evezőket és a két villakulcsot visszaraktam a helyire. Az öreg nem hallotta. Valahol iszapot teríthetett a fehér homokos földre, hogy jobb legyen a termés.

A terrorista sajt

Előlegezve Verő László* születésnapjára, aki úgy és akkor ünnepelheti az évfordulóját, mint az Angol Királynő őfelsége. – Semmi gond, meglesz – mondta Jóska a barátjának, aki egy elektronikus irodalmi lapot felelősen főszerkesztett. – Mondom, hogy viszünk, Laci – a frankfurti piacon vásárolunk.

Disznószerencse

Hajnalodott. A dunyha alatt még jó volt lustálkodni; onnan rálátni az ablakból az égre, ahogy a lomha, szürke-fehér, sűrű köd gunnyadt a völgyben, mikor váratlanul felriadt a szél. Hirtelen dühében szétkarmolászta a fák ágaival a szürkeséget; de nagyhamar elcsendesült.

Az igazlátó disznó

Még édesdeden aludt a falu a friss dunyha alatt, amit András napra takart rá a hajnali hóesés. A kutyák szunyókáltak, s közben csak fél füllel figyelték a csendet; hisz egy hete már, hogy nem kujtorog tyúktolvaj a kertek alatt. Akkor és ott nyikkant utolsót a fogatlan nagypapa.

Kocsma a mennyországban

A „Hozsannához” címzett csehó – amit még tán az első vértanúk ütöttek össze – közvetlen a Menedékkérő Hivatal sarkánál rogyadozott. Joszele, a kocsmáros, már a kezdet kezdetén engedély nélkül hozzáragasztott egy nagyobb termet is; jól tette, mert az Igazak csak jöttek és jöttek.

Három bohém Párizsban

Amikor láthatóan a „keleti blokkból” jött három fiatal megérkezett, hosszú sor állt a lerobbant négyemeletes háznál. A bejárat előtt eléggé vegyes társaság várakozott. Színesek, arabok, toprongyos francia urak is, persze. „Chambres” volt kiírva egy kopott falon, ahol a fogatlan neonlámpán a „h” és „m” betű reménytelen várt pótlásra.

Júlia kisasszony és a költő

Az öreg varjú káromkodva felrebbent a sorompórúdról. Még egy versnyit sem gunnyasztott rajta, mikor hirtelen kilinkelve megemelkedett alatta, ahogy a bakter feljebb tekerte a csörlővel. Júlia kisasszony alig pár perce gördült ki a vonatjával a füstös állomásról, maga mögött hagyva Szamosházy Rezsőkét.

Lilike, a verselő tehén

Gyönyörű volt ez a délelőtt. Különösen jólesett a reggeli legelés. Már napok óta Keresztúr felől fújt a szél, és magával hozta a Balaton, nádas–iszap vízszagát; ezzel különös zamatot adott a fű megszokott ízének. Leginkább az itt-ott beletévedt szagosmüge aromája volt domináns, amiben csak később lett biztos, mikor oldalt fekve kérődzött.

A sapkás vadászsólyom

Keller Árpád irodáját még madame Pompadur is örömmel használta volna elfogadó budoárnak. Igaz, a lakberendező és a belső építész is egy vagyonba került, de megérte. Kocsa Jolán, a titkárnője se kerül kevesebbe, ha beleszámítja az éjszaki szolgálatért járó jutalmat is.

A „műkedvelő” szűz

Lilla unottan bámészkodott az ablaknál. A csipkefüggönyön keresztül a szemben lévő Zalcer kávéházra látott, ahol Gombkötő doktor még mindig konyakozott, pedig már egy órája elment tőle. Elmosolyodott, mert a doki mellett a barátja, Lenz úr, a kóser mészáros várakozott egy spriccer mellett.

Gyurgyalag és a tőgyelő méhek

Kimúlt a Zöld Malac a falu végén. A hajdani kocsma helyére a Zöld Disznó étterem hízta magát emeletmagasra. Köréje házakat húztak, s az árkád alá látványpék költözött saláta bárral. Az elején még csak a városjárta népek tudták, hogy mit is mérnek benne.  A hajdani Malac azért még újraéled az osztálytalálkozón.

Az utolsó utas

Mikor bekattogott az utolsó villamos a hegy alá, fáradtan maga alá húzta kerekeit, s elpihent éjszakára. A szolgálatos kuvasz nézte egy darabig a magányos utolsó utast, amikor ráfordult a klinikához vezető erdei útra. Aztán ásított egyet, s visszamászott a házába.



Archívum

Hirdetés