Komlós Attila | A Garda-tónál

Nagyvilág

A Garda-tónál

A Monde Baldo

Észak-Olaszország legnagyobb tava az Alpok déli előterében hosszan elnyúló Garda-tó. Déli részén szélesen elterpeszkedik, majd észak felé haladva a víztükör összeszűkül, a part menti hegyek egyre magasabbak lesznek, a víz keskeny szalagja a magasba szökő, sziklás hegyekkel a skandináv fjordokra emlékeztet.

Peschiera del Garda

Aki itt jár, annak feltétlenül végig kell utaznia a tó partján vezető panorámaúton. A települések utcáin és a házak udvarán virágoskertek pompáznak, ciprusok és pálmafák sokasága látható. Helyenként olyan keskeny a part menti sáv, hogy az utat alagúton kellett „átbújtatni”. A meredek domboldalakra narancsligetek kúsznak fel, itt-ott a múlt tanúiként a Scaligeri család várai állnak. A tó nyugati partjához közel egy kis sziget helyezkedik el: az Isola di Garda. Rajta szép várkastély – ám a látszat ellenére ez nem középkori palota, egy gazdag „vállalkozó” építtette a 19. században. A szigettől északra húzódik a bresciai Riviéra, melynek központi települése a pálmafás sétányairól, zsalus ablakairól nevezetes Salo; kikötőjében hajók vitorlái fehérlenek. Az öböltől északra hirtelen összeszűkül a tó vize, a meder itt körülbelül 300 méter mély, sziklás. A víz szinte kristálytiszta, mivel nincs iszap, amit az áramlatok fölkevernének. A Garda-tó északi végén fekszik a kedvelt üdülőhely, az osztrákos-olaszos hangulatú Riva. A kikötő romantikus kis öble körül két-három emeletes ódon házakkal, középen a tér sarkában mediterrán stílusú óratoronnyal.

Sirmione, vár

Rivát elhagyva, a tó keleti oldalán haladunk tovább, a 2000 méternél is magasabb Monte Baldo lábánál. Agavék, gránátalmafák sokasága, ciprusok és más mediterrán növények szegélyezik az utat. Itt található a Goethe által is igen kedvelt, virágoktól pompázó és illatozó Torbole. Nem sokkal távolabb következik Malcesine, a tóba benyúló sziklán régi házak mellett áll a Scaligeriek egyik vára. A víztükör San Viglio-nál szélesedik ki újból, a közelben fekszik a tó névadó települése, Garda. A hegyek fokozatosan alacsonyodni kezdenek, míg bele nem simulnak a Pó alföldjébe. A tó kiszélesedő részét megkerülve a déli tómederbe benyúló, pár kilométeres félsziget végén elhelyezkedő Sirmionéba látogatunk el.

Sirmione

Sirmionét a Garda-tó gyöngyszemének szokták nevezni, nem véletlenül. Mondani sem kell, itt is áll egy Scaligeri-vár, de ez nem akármilyen – valóban olyan, mint a mesében! A város már a Római Birodalom korában is igen jelentős volt. Konstantin császár idejében a római termák mintájára fürdőpalota épült itt, ennek romjait nevezte el a népnyelv Catullus grottáinak. Sirmione lakóinak évszázadokon át a legfőbb megélhetési forrása a halászat volt. Mára ez megváltozott, napjainkban az idegenforgalom áll a középpontban. A szűk utcákban elegáns szállodák, kerthelyiségek és üzletek várják a betérőket. Az ajándékboltokban kiemelt helyet kapnak a helyi kézművesipar termékei, a színes kerámiák: a kaspóktól a csempéken át a különböző emléktárgyakig szinte minden elképzelhető csecsebecsét meg lehet vásárolni emlékbe az otthon maradt ismerőseinknek.

(a szerző felvételei)

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A Garda-tónál”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés