Emlékmű a Sipka-hágón
A Sipka-hágó a Balkán-hegység egyik fontos átkelőhelye. Jelentősége azonban elsősorban nem ebben áll, hanem abban, hogy itt zajlott a bolgár történelem egyik legnagyobb csatája, 1877-1878-ban, melynek során a bolgár és orosz katonáknak sikerült megállítani a hágón átkelni szándékozó török csapatokat. A csata sorsdöntő volt, hiszen ezt követően ért véget a törökök közel 5 évszázados tartózkodása Bulgária területén. A csatára és az elesett hősökre emlékeztet a hágón álló 31 méter magas emlékmű, mely egyben múzeumként és kilátótoronyként szolgál. Az emlékmű belsejében a csaták relikviái, katonák egyenruhái, a csatákat megörökítő festmények láthatók. Fentről, a kilátóból pazar panoráma tárul elénk, a Balkán hegység sűrű erdővel borított vonulatait láthatjuk.
Veliko Tarnovo
A közel hetvenezer lakosú Veliko Tarnovo Bulgária középső részén, a Balkán-hegység északi lejtőjén helyezkedik el. Gyakran „A cárok városa” néven említik – nem véletlenül, hiszen ez volt a második bolgár birodalom fővárosa. A város három dombon helyezkedik el, melyeket a Jantra folyó kanyarulatai választanak el egymástól. A város három része: Carevec, Sveta Gora és a Trapezica-domb.
Veliko Tarnovo az egyik legrégebbi bolgár település, ötezer év óta lakott hely. A 12. és a 14. század között Bulgária legjelentősebb politikai, gazdasági, kulturális és vallási központja volt, lakossága elérte a 15000 főt. A második bolgár birodalom idején igazi kozmopolita város volt, örmény, zsidó és római katolikus lakossággal. A fénykor 1393-ig, az ottomán birodalom hódításáig tartott. A hódoltság évszázadai alatt két nagy felkelés robant ki a városban, az első 1598-ban, a második 1686-ban, de mindkettő elbukott. A törökök kiűzésére 1878-ban került sor, az orosz csapatok segítségével. Érdekes módon a mai kor vándora számára a középkori erődítmény mellett éppen a hódoltság korában emelt épületek, a „török bazár” házai jelentik a város egyik legfőbb vonzerejét.
Carevec
Elsőként ismerkedjünk meg a Carevec városrésszel! A középkori erődítmény meredek szikladombra épült, bástyákkal tűzdelt magas falai ma is tiszteletet parancsolnak. Nem véletlenül hasonlították méretei alapján egykor Róma, vagy Konstantinápoly erődítményéhez. Ez volt a tulajdonképpeni „cárudvar”, ahol az ország irányító cár és annak udvartartása élt, egy kisebbfajta városban. Területén a régészeti kutatások során 400 lakóházat, 22 templomot és 4 monostort tártak fel.
A várnegyed mai képét 1980-ra, a bolgár államiság 1300. évfordulójára nyerte el, a bő 50 éven át tartó restaurálást követően. Az erődítmény központi részén áll a pátriárka palotája. Vastag falaival, tágas termeivel tiszteletet parancsol. Kialakítása, elhelyezése nem véletlen, hiszen a pátriárka hatalma a cárnál is nagyobb volt. A palotához szorosan kapcsolódik a katedrális, melyet 1981-re állítottak helyre. Meglepően modern stílusú freskói 1985-ben készültek, a faliképek a konvencionális bibliai motívumok helyett a bolgár állam történetének dicső és tragikus eseményeit ábrázolják. Szintén a Caravec területén található az úgynevezett Ítélet-szikla, ahonnan a hazaárulókat vetették a mélybe, köztük III. Joachim pátriárkát, aki a elősegítette a tatárok Bulgáriába való behatolását.
Veliko Tarnovo, bazár
A Careveccel szemben találjuk az új városrészt. A 18-19. századi épületek földszintjén ma üzletek, kávézók, vendéglők találhatók. Az utcák nem mindenütt folyamatos beépítésűek, helyenként be lehet sétálni két épület közé, és letekinteni a mélyben kanyargó Jantra folyóra, és a szemközti magaslatokon sorakozó épületekre. Igazi, keleties hangulatú kép tárul elénk. A Jantra-parti városrész az egykori török negyed, ahol üzletek, kézművesek, kávézók várják a betérőket. Míves, színes lámpák százai, keleti szőnyegek, terítők, népviseletek, dísztárgyak sokasága vásárolható a „bazárokban”, nem éppen olcsó áron.
Arbanasi
Veliko Tarnovotól mindössze 4 kilométerre fekszik Arbanasi település. Nevének jelentése albánok. Beszédes név: a lakói valóban albánok, akik a törökök előrenyomulásakor találtak maguknak új otthont itt. Érdekes módon a település a török birodalom időszakában élte virágkorát, a Havasalfölddel, Lengyelországgal, Itáliával, és Oroszországgal folytatott kereskedelem révén nőtt naggyá. A 17. században, amíg Veliko Tarnovoban tízezren éltek, addig Arbanasiban húszezren.
Arbanasi, kút
A jellegzetes, albán építészetet idéző házak ma már műemlékek, a települést ezért „Albán skanzen”-ként is szokták emlegetni. A lakóépületeken kívül régi templomokat is láthatunk, egyik-másik épület ma már nem lakóházként, hanem kiállítóhelyként, múzeumként szolgál. Feltétlen érdemes megnézni ahol lehet, a házak belső berendezését, melyből képet kaphatunk a 2-3 évszázaddal előttünk élők mindennapjairól. Külön látványosságnak számítanak a település utcáin álló közkutak, a tetőcserepek, a kémények.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások