Sumen főutcája
Sumen Bulgária északkeleti részén fekszik, lakóinak száma 103 ezer. Múltja a trákok koráig vezethető vissza, a mai város kialakulása a tizedik században kezdődött. Az erdőkkel övezett hegyek lábánál elterülő város neve is ebből az időszakból ered: a suma erdőt, a sumen erdős helyet jelent. Az 1388-ban kezdődött török időszakban Sumla névre hallgatott a település.
A "Kossuth ház"
A városnak több magyar vonatkozása is van. 1444-ben Hunyadi János hadjárata során a keresztesek ostromolták az itteni erősséget, melyet a törökök elszántan védtek. A város csupán néhány hónapig maradt keresztény kézen, ugyanezen év novemberében a törökök Murád szultán vezetésével visszafoglalták a várat és a települést.
A Kossuth ház egyik szobája
A magyar kapcsolatok közül azonban nem ez a leginkább közismert, hanem az, hogy az 1848-49-es szabadságharcot követően Kossuth Lajos miniszterekkel, tábornokokkal, tisztek és honvédek kíséretében itt talált menedéket. Kossuth Lajos Ali Rifat bej házában kapott szállást, mások – köztük Perczel Mór – bolgár és orosz házakban. Az épület, amelyben Kossuth lakott, ma múzeum, a magyar turisták zarándokhelye. A 19. századi épület földszintjén Kossuth életútja tekinthető át, térképekkel, eredeti dokumentumokkal, festményekkel, valamint Kossuth személyes tárgyaival – pipájával, korabeli fényképekkel – illusztrálva. Az épületben megismerhetők a szabadságharc eseményei, majd az emigránsok sumeni élete, a város akkori látképe. A jellegzetes török stílusban berendezett hálószobát, a nagy nappalit eredeti formájában tekinthetjük meg. Külön érdekesség a titkos szoba, melynek két ajtaját könyvespolcok álcázzák. A rejtekhelyet nem Kossuth kedvéért alakították ki, ez a megoldás a vagyonos kereskedők házaiban nem számított ritkaságnak: az ilyen rejtekkuckó biztonságot nyújtott a ház tulajdonosai számára, a rossz szándékkal érkező „látogatók” elől ide rejtőzhettek el, értékeiket itt helyezhették biztonságba.
Kossuth pipája és fényképei
Kossuth négyhónapos tartózkodást követően 1850 február végén Kütahyába távozott, a tábornokok török pasáknál léptek szolgálatba. Az emigrációban élő közlegények, a kevés segélyüket kiegészítendő, a tavasz kezdetével napszámban dolgoztak. A helyi török lakosság számára különleges látvány és élmény volt ahogy a magyarok a szőlőben kapáltak, gondozták a sorokat, miközben gyakran rákezdtek egy-egy alföldi nótára.
Sumen további magyar vonatkozása, hogy a város szimfonikus zenekarát a szabadságharc után ide menekült Sáfrány Mihály honvédunk szervezte meg. Szintén magyarok alapították a ma is működő sumeni sörgyárat. A közkedvelt Sumensko sörnek tehát magyar gyökerei vannak!
A Tombul dzsámi
Sumen belvárosa finoman fogalmazva meglehetősen eklektikus képet nyújt. A régi, nagyrészt 19. század végi épület mellett sok, a 20. század második felében épült betonkolosszus mered az ég felé. Közülük kiemelkedik – nem csak méreteiben, hanem lepusztultságában, befejezetlenségében a főutca elején éktelenkedő torony. A város fölötti hegytetőn álló építménykolosszus az 1300 éves bolgár történelem emlékműve szintén nem sorolható a város büszkeségei közé… A sétálóutcában megállunk Kossuth szobra előtt, bekukkantunk a közeli Kossuth Lajos utcába, majd haladunk nyugati irányba, Sumen legértékesebb látnivalója felé.
Ez a látnivaló nem más, mint az 1745-ben emelt Tombul dzsámi épületkomplexuma. Az épületegyüttes főbejáratán belépve kis udvarban találjuk magunkat. Szemben, előttünk magasodik a dzsámi, tőle balra található az egykori muzulmán elemi iskola, jobbra pedig a medresze, a vallási főiskola.
Medresze a Tombul dzsámi mellett
A dzsámiba belépve, levetett cipőinket a karzatra vezető falépcső oldalfalában kialakított, míves kialakítású, színesre festett rekeszekbe helyezhetjük. A templom padlóját teljes egészében szőnyegek borítják, szemben a Mekka felé tájolt mihráb (imafülke), mellette a dúsan faragott mimber (Korán-olvasó emelvény) látható. A fény a színes üvegablakokon átszűrődve sejtelmes fénnyel árasztja el a belső teret. A régi elemi iskola helyiségeiben ma múzeum található. A látványosabb medresze sem eredeti funkcióját tölti be – ugyan iskola, de nem vallási főiskola, hanem kisdiákok iskolája, az udvart jókedvű gyerkőcök zsivaja tölti meg. Az udvar közepén ma is áll a csurgókút, ahol a hívek ima előtt elvégzik a rituális lábmosást.
*
A Madarai lovas
Sumentől keletre találjuk Madara települést. A közelében magasodó sziklán és annak tetején találjuk a település fő látnivalóit: a madarai lovas domborművet és az erődítményt. A sziklafalon egy lovas alakját láthatjuk kutyával, a ló lába előtt egy megölt oroszlánnal, felettük egy sassal. A jelképekkel teli alkotás a 800-as évek elején készült, ahogy azt 1924 óta tudjuk, miután Fehér Géza – már nem lepődünk meg azon, hogy magyar – kutató ásatásokat végzett a helyszínen és megfejtette a domborművön szereplő írást. A dombormű ezek szerint a 803-814 között uralkodott Krum bolgár kánnak állít emléket. Visszatérve a jelképekhez: az oroszlán a legyőzött ellenséget szimbolizálja, a lovas kezében tartott ivócsésze a fejedelmi rangot. A kopján látható lófarkas hadijelvény és a lovas hajviselete pedig türk szokásokra utal.
A sziklafal Madarában
A lovas domborműtől meredek ösvényen jutunk fel a sziklafennsíkra, ahol további érdekességeket találunk. Legfőképpen az erődítmény falainak jó állapotban megőrzött maradványait. Az erődítmény faláról remek kilátás tárul elénk a településre, a környező síkságra és a háttérben emelkedő hegyre, melynek lábánál újból megpillanthatjuk Sumen hosszan elnyúló városát. A fennsíkról visszafordulva, a lovas domborműtől a másik turistaúton elindulva, közel szintvonalon, a barlanglakásokhoz jutunk el. A kőkori barlangokban a 13. század idején remeték éltek. A Madarai lovas 1979 óta az UNESCO Világörökség listáján szerepel.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások