Lifka-féle Elektro-Bioskop Színház (1905)
Pécsi Napló 1905. 06. 18.
Azután eltelt hét év. A pécsiek lassan kezdték elfelejteni, hogy már láttak, – igaz igen kezdetleges formában – bisokop előadást.
1905. nyarára városunkba megérkezett az újabb nagy szenzáció, a Lifka-féle Elektro-Bioskop Színház.
„Lifka Ernesztin 1905. májusában ügyvédje útján kérvényt nyújtott be Pécs szabad királyi város Rendőrkapitányságához, hogy a Búza téren kinematográf bódét építhessen. A bódé kb. 350 személyt befogadó nagyteremből állt. I., II., és III. rendű helyekre osztva, főként padokkal s néhány székkel ellátva. A terembe kis előtéren keresztül lehetett bejutni, itt állt a pénztár is. Egy leválasztott helyiségben kapott helyet a vetítőgép a „gőzdinamó lokomobillal”, egy beugró részen az orgona.”
(Lippenszky István: Pécs mozitörténete 1983. Baranya megyei Moziüzem V. kiadása 9 p.)
A Lifka-féle bioskoppal kapcsolatban érdekes anyagot találtam az interneten. Koleszár Csilla: Lifka Sándor élete és munkássága c. érdekes kis írásból idézek néhány gondolatot:
„És a mozis szerelvény járta a vidéket. Ismét a dokumentumok nyomában járva lett ismeretes, hogy 1901-ben Fiuméban, Csáktornyán, Ljubljanában, Bjelovarban, Eszéken, majd 1902-ben Vukovárban, Belgrádban, Zimonyban, Újvidéken, Szabadkán, Nagykikindán, az elkövetkező 1903-ban Splitben, Pancsován, Nagybecskereken, Versecen moziznak.
Pécsi Napló 1906. 05. 26.
1904-ben a két testvér még egy sátrat készített, s ennek 550 férőhelye volt. Elhatározták, hogy szétválnak útjaik. Az első sátorral Karl járta a monarchia osztrák tartományait, a másikkal Sándor a magyar területeket. Karl fáradt bele hamarabb a portyába, s Linzben és Salzburgban állandó mozit létesített, s ezek ma is a Lifka nevet viselik. Sándor 1906-ban még nagyobb, most már 900 férőhelyes sátrat épített magának és fáradhatatlanul kitartott filmkedveltető, ismeretterjesztő útjain. Ez a sátor már mindenütt nagy föltűnést keltett. A bejárat faragott és aranyozott volt, finom olajfestményekkel díszítve. A hátracsapható székek bársonybevonatúak voltak, villamos légkeverők szolgáltatták a friss levegőt. A vendégeket 15 tagú személyzet látta el.
A két Lifka testvér (Ernesztin a két testvér édesanyja volt), amikor már a sátrak megvoltak, s amikor egy kis pénzt gyűjtöttek össze, vagyonukat azonnal arra használták, hogy Franciaországba, később Németországba utazzanak újabb filmekért. Így aztán elérték, hogy egy-egy városban legalább egy hónapig volt filmjük, s programjukat többször változtatták. Két újdonságot tulajdonítanak egyébként a két Lifkának. Az egyik a programbeli, a másik a szervezésbeli volt. A programbeli abból állt, hogy feltétlenül vetítettek híradót. A szervezésbeli dolog: gyerekek, diákok és őrmesteren aluli sarzsik meg katonák számára félárú volt a belépőjegy.”
A Lifka-féle Villamos-Bioskop Színház 1905. nyarán megérkezett Pécsre is, amelyet a „Pécsi Naplóban” így hirdettek:
Lifka Ernesztin tulajdonosnő, mély tisztelettel így invitálta a nagyérdemű pécsi közönséget:
„LIFKA-féle Villamos-Bioscop
SZÍNHÁZ
A Búza téren
Külön e célra épített és a legnagyobb kényelemmel felszerelt csarnokban, itt még nem látott pazar villanyvilágítással, saját 20 lóerős gőzdinamó-lokomobillal.
Csakis szenzáció újdonságok.
Minden 3. nap egészen új műsor.
Naponta 3 előadás. Hétköznap este 7, 8 és 9 órakor.
Vasár- és ünnepnapokon d.u. 3 órától óránként előadások.”
Narten-féle bioskop a Búzatéren (1906)
1906. év kora nyarán, Narten György hannoveri mérnök, vándorsátras mozgófényképes vállalkozó, szintén a Búza téren állította fel bioskopját.
A nagyméretű sátrában, – ahogyan ő nevezte „Első Magyar Villamos Színház” – mintegy 1000 nézőnek tudott kényelmes helyet biztosítani.
A sátrat esténként, pazar fénnyel 500 izzólámpa és 10 ívlámpa világította meg. A villamos energiát biztosító generátort egy 20 lóerős saját gőzgép hajtotta.
Esténként két előadásra került sor. Az első mérsékelt helyáras előadás 6 órakor kezdődött, a második, amelyen már a katonabanda muzsikált, teljes helyárakkal, este 8 órakor kezdődött.
A vetítőképes attrakció – a rengeteg kávéház és orfeum mellett, jól kiegészítette a nyár estékén szórakozni vágyó pécsi polgárok igényeit.
Milyen is volt valójában egy ilyen nyári sátoros mozi? Erre egy másik irodalmi forrásból nyerhetünk rövid betekintést.
„A 15 krajcárért látogatható sátor előtt kikiáltó áll: „itt látható Sergius nagyherceg meggyilkolása és egy nagy csomó nevettető mozgókép, melytől az öreg megfiatalodik, a szomorúságot vidámság váltja fel. Sokat nevetnek, folyton nevetnek. Ilyet még nem láttak, mozognak az emberek, a lovak, az állatok. Tessék, uraim, hölgyeim, fiatal uraim, csak pár krajcár a belépődíj!…” Előttem vagy 12 méterre, egy kifeszített fehér vászon. Jobbra egy kisebb pódium, azon volt vagy négy-öt zenész, kürtös, nagydobos, kisdobos, cintányéros és még valamiféle, amit azonban a sötétség miatt nem tudtam kivenni. A sátor közepén néhány petróleumlámpás pislákolt. A mozgókép a hátam mögött állt, egy magas faalkotmányon, mögötte a gépész ült, ki javította a gépet. Csöngettek. Sötét lett. Előttem a vásznon alakok jelentek meg, kozák lovasok. Egyszerre csak látok egy főúri lovas kocsit, majd embereket, kik a kocsi felé szaladnak és bombát dobnak. A közönség felszisszen. A képen a bomba robban, sűrű, sötét füstfelhőbe takar be mindent. A nagydobos veri a dobot, szól a csinnadratta, én meg lélegzetemet is visszafojtva figyelek. Hirtelen vége mindennek, a zene elhallgat. Kinyitják a bejárót takaró függönyt, világosság szalad be a sátorba.”
(Lányi Viktor – Radó István – Held Albert: A 25 éves mozi. A magyar kinematográfia negyedszázados története Budapest, 1920. 9-10. o.)
Narten bioskop
Hozzászólások