Több mint 70 mozi vesz részt szerte Európában az idei rendhagyó európai moziéjszaka programban, hogy az európai filmkultúrát és annak gazdagságát ünnepelje. Nálunk a Puskin Art Mozi, a Művész Art Mozi és a Toldi Art Mozi közös szervezésében lesz online filmvetítés. A 2020. november 18-án, 18.00 órai kezdettel online formában vetítésre kerülő film a Berlin, Alexanderplatz lesz.
A huszadik század legnagyobb tömegeket megmozgató művészeti ága a film volt. A közönség kezdetben alkalmi vetítőtermekben, cirkuszi sátrakban tekinthette meg a filmeket. Az első, kifejezetten filmvetítés céljaira kialakított mozi 1896-ban nyílt meg az amerikai New Orleans-ben. A moziépítési láz az Egyesült Államokban az 1910-es években szökött fel; a New Yorkban megnyílt filmszínházpalota, a Mark Strand Theater mintáján sajátos filmszínház-építészeti stílusjegyek alakultak ki.
A pécsi Uránia filmszínház megnyitása az akkori pécsi kulturális élet kiemelkedő ünnepi eseménye volt.
A korabeli pécsi újság tudósítójának hiteles beszámolója jó lehetőség számunkra – mai pécsi polgárok számára is -, hogy részletesen is megismerjük ezt a korszerű, gyönyörű mozit.
Sokat hangoztatják mostanában, hogy az általános fejlődés előmozdítása és a munkaalkalmak teremtése tekintetében ne várjunk mindent a közülettől, tegye meg kötelességét a magánvállalkozás, illetve a magántőke is. Van Pécsett egy vállalat, amelynél ezt a programot nem az idők diktálták, amely 25 éves fennállása óta állandóan ezeket az elveket tartja szem előtt és éppen ezért működésével kitörölhetetlenül írta bele nevét ennek a városnak kultúrtörténetébe.
A Warner Brothers „A dzsesszénekes” című 1927-es munkájával vette kezdetét a hangosfilm korszaka. A filmben a főszerepet Al Jolson fehérbőrű színész játszotta, akit négerré sminkeltek, mivel akkor még fekete bőrű színész nem játszhatott főszerepet. A filmipar a siker ellenére is vonakodott áttérni a hangosfilmre, mivel jelentős költségekkel járt volna a változás
A pécsi Park mozi nyitása sok gondot okozott az Apolló Projektograph Rt. Igazgatóságának. Az ország gazdasága a vesztes I. Világháború után súlyos nehézségekkel küszködött. Válságok, forradalmak, egekbe szökő infláció. Pécsett még ennél is súlyosabb volt a helyzet. Az országos gondokon kívül még a hároméves szerb megszállás külön is tovább nehezítette a körülményeket. A Részvénytársaság éléről távozott Zsolnay Miklós, aki 1919. február 15-én végképp elhagyta Pécset.
Nevezetes dátum Pécs kultúrtörténetében a 2012. december 12-i dátum. Ezen a napon – 100 éve – nyitotta meg kapuit a Perczel utcában az Apolló filmszínház. Erre a jeles napra emlékezve készítettem ezt a kis összeállítást. Az Apolló Projektograph Rt. már kezdetektől fogva nem tűrt meg maga mellett konkurenciát. Műsorait igyekezett olyan vonzóvá, érdekessé tenni, hogy a pécsi közönségnek eszébe se jusson más helyi filmszínházat felkeresni.
Ismét egy érdekes adalék a Gebauer fivérek csodálatos szellemi eszmevilágából. Maguk módján mindketten elkötelezett hívévé szegődtek a kor nagy technikai vívmányának, a mozinak. Gebauer Ernő színes álomvilágot varázsolt a pécsi mozik falaira, amíg fivéréről, Gusztávról kiderült, hogy kivételes képességű, humánműveltségű filmesztéta. Mindenesetre mi, mai pécsiek büszkék lehetünk arra a gazdag szellemi örökségre, amelyet a Gebauer testvérek hagytak reánk, késői örökösökre. Becsüljük meg jól ezeket a kincseket.
1913-ban már két világhírű filmgyártó cég mozgóképeit is forgalmazta a pécsi Apolló filmszínház. Egyik – a régebbi – a francia Pathé Cinema, másik a dán Nordisk Film Co. A két filmgyártó cég kíméletlen és hatalmas konkurencia harcot folytatott egymással a mozi „piac” kisajátításáért. A harc azután folytatódott a pécsi mozik között is. Egy pillanatig sem volt vitás, hogy a helyi viszonylatban legnagyobb tőkével rendelkező Apolló Projektograph Rt. fogja megnyerni ezt az öldöklő harcot.
Az ember életében mindenkor piros betűs ünnep, ha valami fontosat tud adni. Így azután megörültem, hogy újabb anyaggal járulhatok hozzá a Gebauer emlékév eseménysorozatához. Holló Alajos, a kortárs művészettörténész a Gebauer Ernő által készített pécsi „Apolló” mozi faliképekről írt tanulmánya, nekünk laikusok számára nem könnyű olvasmány, de aki a város nevezetes festőművészének munkásságához közelebb akar kerülni, feltétlenül érdemes ezt, a Pécsi Napló hasábjain megjelent cikket többször és gondosan végigtanulmányozni.
Néhány nap multával, már szombaton este a Király utcán át haladva a Kazinczy utca bejáratánál tündéri fény fogja estére kelve megállítani a sétáló közönséget, melyet pazarul ezen fölirat „Apolló” önt ki magából. A Perczel utcában épült ezen népszerűen mozinak elnevezett új színház, mely a maga teljességében az ideális művészeteket van hivatva szolgálni és olyan művészeti épülettel gyarapította Pécs városát, melyre városunk büszke lehet és melynek magyar földön, ezt túlzás nélkül mondhatjuk, nincsen párja.
Pécsett a mozi egyre jobb üzleti befektetésnek bizonyult. A vállalkozói körök keresték az alkalmat, hogy tőkéjüket minél kedvezőbb helyi üzleti vállalkozásokba fektessék be. Új és új részvénytársaságokat „gründöltek” össze. Ilyen életrevaló vállalkozásnak tűnt egy modern technikán alapuló elképzelés: az „Apolló Projektograph Rt.”
A helyi napilapban (Pécsi Napló. 1912. július 27.) olvashatunk az általános mozi helyzetről. Többek között itt találunk említést először a Széchenyi Mozgóról is: „Még egy új mozi-színház (Széchenyi Mozgó) Pécsett. A Percel-utcában már innen-onnan tető alá kerül, a világvárosi keretekbe illő, egyenesen e célra épült, modern, stílusos „Apollo mozi-színház”.
Az 1910-es években a Búza téren – a későbbi Irányi Dániel téren – felállított Winkler mozi előterében hatalmas hangerővel bömbölt a zene, és egy mulatságos kikiáltó figura hívta fel a nagyérdemű közönség figyelmét az érdekesnek ígérkező látvány megtekintésére. Természetesen Mozi Józsiról van szó. A múlt ködében feloldódó árnyalakját – az utókor szerencséjére – több forrásmunka alapján (elsősorban korabeli napilapokból) is fel tudjuk idézni.
1908-ban – főleg szezonális jelleggel – működött a Balokány strandfürdő kocsmájában egy Bioscop vetítő készülék, amelytől a vendéglőt bérlő Bertics Karolina jelentős forgalomfelfutást és látogatottságot várt. Híres volt annak idején a pécsi belvárosban, a Deák utca 3 sz. alatt, Weindorfer János Nemzeti Szállodája. A szállodához elegáns bál- és étterem is tartozott. Az élelmes tulajdonos mindig kitalált valami vendégcsalogató újdonságot.