Séta Pécs város remek új filmszínházában, az „Urániában
A pécsi Uránia filmszínház megnyitása az akkori pécsi kulturális élet kiemelkedő ünnepi eseménye volt.
A korabeli pécsi újság tudósítójának hiteles beszámolója jó lehetőség számunkra – mai pécsi polgárok számára is -, hogy részletesen is megismerjük ezt a korszerű, gyönyörű mozit.
Baka Ferenc mozigépész
„Impozáns a vörös téglából épült színház külső frontja. Tökéletesen modern, sima egyszerűségében is lenyűgöző. Középen magas rizaliton belátás nyílik az emeleti várócsarnokba. E fölött neongázcsövekből a filmszínház neve: „Uránia”. Este a kivilágított betűk kék fénye már az utcán világvárosi látványban fogja a járókelőket részesíteni. Fokozzák azonban a fényhatást a kétoldalt felszerelt hatalmas reflektorok, amelyek az épület felső részét fogják megvilágítani.
A tervezők kiválóan oldották meg a jegyváltás, illetőleg a torlódások elkerülésének problémáját. A közönség külön ajtón lép be az utcáról a pénztárhoz, külön ajtón az előcsarnokba, ahonnan a nézőtérre jut, innét azután az előadások végeztével ismét más ajtón keresztül jut ki ismét az utcára.
A pénztár teljesen el van különítve az előcsarnoktól, amelybe csakis az a közönség jöhet, amely a legközelebbi előadásokra váltotta meg jegyét. A többiek közvetlenül az utcára nyíló ajtón keresztül távozhatnak, Az épület főfrontján ezek szerint 8 ajtó nyílik egymás mellett. Három az előcsarnokba, egy a pénztárhoz, kettő a földszinti és kettő pedig az emeleti közönség részére, amely ezeken keresztül távozik az előadások végeztével az épületből. Az új közönség viszont a nézőtérre kizárólag az előcsarnokon keresztül juthat.
Rendkívül tetszetős a földszinti előcsarnok. A belépő hatalmas tükörrel találja magát szemben. A fehér falaktól dekoratíven ütnek el a fekete műmárványoszlopok. Balról van az összekötő ajtó a pénztárral, jobbról a büfé és cukrászda és feljárat az emeletre és a hátsó fal két oldalán a bejárat a nézőtérre.
Kilátás a vetítő fülkéből a Szigeti országútra
És ezek után tekintsük meg a filmszínház legnagyobb látványosságát: a nézőteret. Tulajdonképpen helytelen a nézőtérrel kapcsolatban a „látványosság” megjelölés. Ez a nézőtér ugyanis a szó köznapi értelmében véve – hála Istennek – nem látványos. Nem a színházépítés megszokott gipsz- és aranysablonjaival untat bennünket. És ez a nézőtér látványos mégis, beosztásával, sima, nemes, kifinomult úri ízlést sugárzó, a szemnek jóleső dióbarna falaival, diszkrét, rendkívül ötletesen megoldott világításával, briliáns beosztásával, minden legapróbb részletével egyetemben.
A teljesen színházszerűen, földszinttel és részben e fölé nyúló emelettel, megépített nézőtér legnagyobb érdekessége az, hogy a padozata teknőszerű. A képre való tökéletes rálátást ilyen módon és a kényelmes és a falakéval azonos színű székek megfelelő szögű döntésével oldották meg. Mindent ezen kívül a teremben a hangtechnikai szempontok szolgálatába állítottak. Ennek tudható be, hogy a hangelosztás a teremben tökéletes. A briliáns és legmodernebb hangkészülékeken kívül ezt a teremnek exponenciális tölcsérszerű alakja és a falaknak megfelelő mennyiségű hangnyelő anyaggal való bevonása tette lehetővé. A terem egész burkolata, a falak burkolási anyaga, a vöröses, különleges anyagból készült tetőzet mind a hangszínezet kialakulását szolgálja.
A vetítési vásznat hússzínű nehéz bársony függöny takarja, ugyanebből az anyagból készültek a nézőtér ajtajainak függönyei is.
Mindenre gondoltak ennek a nézőtérnek berendezésénél. Architektúra és műszaki berendezés tekintetében a nézőtér az 1936. év legtökéletesebb vívmányaival van felszerelve. Ezek között is a legemlítésreméltóbb a terem szellőztetése és fűtése. Két oldalt zajtalanul és észre nem vehetően áramlik a terembe a friss levegő, ugyanakkor, amikor az elhasználtat egy exhaustor segítségével a tetőn keresztül távolítják el. Ezt a szellőztetési berendezést nemrég kiváló eredménnyel alkalmazták Berlinben és a pécsi „Uránia” filmszínház egész Európában az elsők közé tartozik, ahol a ventillációt ezzel a rendszerrel oldották meg. Hasonlóképpen tökéletes a terem fűtése. Egy óra alatt a hatalmas nézőtér átfűthető.
Az emeletre, a nyitott -, zártpáholyokhoz és az erkélyülésekhez a földszinti várócsarnokon keresztül jutunk. Lépcsők vezetnek az emeletre. A feljáró falát Gebauer Ernő monumentális kompozíciója díszíti. Ezúttal is teljes értékűt, tökéleteset alkotott ez a komoly művészember, aki az egyes népfajokat sorakoztatta fel itt egymás mellé, amelyeket a film kapcsol össze. A filmszalag, amely minden ellentéten keresztül a legkülönbözőbb népfajokat is közel hozza egymáshoz.
Az Uránia mozi megépítésénél megnyilvánult ízlés és áldozatkészség leginkább talán az emeleti várócsarnoknál tűnik szembe. Világvárosi, kifinomult ízlésű közönség részére épült, intim hatású kamaraszínházaknál találkozunk hasonló társalgókkal. Fényezett diófával vannak a falak burkolva, ugyanebből készültek a zárt páholyok ajtajai, amelyeken vakítóan ragyog a számozás és köröskörül, a falak mellett modern csőbútor fotelek várják a közönséget.
Elegáns, úri, nagyvárosias minden és a nagyszerű összhatást kiegészíti még a hatalmas üvegablakokon keresztül az üdülőszállóval elibénk tárulkozó festőien szép mecseki panoráma.
Az emelet falán két oldalt Stefán Henrik briliáns freskói tűnnek szembe. Baloldalt az előadó művészet, jobboldalt a tánc- és a zene. Csupa szín, lendület és eredetiség mindegyik. Ötletesek elgondolásukban és stílusosak megoldásukban.
A közönség igényei az emeleti helyeknél fokozottabb mértékben nyernek kielégülést. A páholyok tágasak, a zárt páholyokban fogas van és mindegyikben külön szellőztető, ettől függetlenül történik azonban a nyitott páholyok és az erkély szellőztetése.
Az Uránia mozi mai képe
Nem volna teljes a beszámolónk, ha nem emlékeznénk meg azokról a pécsi iparosokról, akik ennek az építészeti remekműnek megvalósításában résztvettek. Az „Uránia” mozgóképszínház megépítése a nagysikerű jubiláris kiállítás után ismét ragyogó dokumentuma a pécsi ipar teljesítőképességének. Ezzel kapcsolatban elsőnek Tarján Benő építővállalkozót kell megemlítenünk, aki komoly, megbízható munkájával ismét beigazolta, hogy mennyire érdemes arra a népszerűségre, amelynek szakmájában örvend. Az ácsmunkákat Záray György, a műkő és műmárvány munkákat Stark Zsigmond, a lakatosmunkákat Balatonyi Sándor, az épület asztalos munkákat Schönberger Lajos végezte. A belső berendezés Schönberger Lajos, Hegedűs Jenő és Hammer György asztalosmesterek fejlett tudásának bizonyítéka. Hasonlóképpen rászolgáltak elismerésünkre Steiner Oszkár (üveges), Schreiber Rezső és fia (tetőfedő), Tichy Aladár (vízvezeték szerelő), Kerner János (mázoló, fényező) és Őry József (festő), akik mind méltóan reprezentálták ezúttal is a pécsi ipart.”
Kedves Hetedhéthatár olvasók!
Idáig sikerült eljutni időutazásom során a pécsi mozik – ma már legendának számító – mesés világában. És a folytatás? Talán – ha fentiek kegyesek lesznek hozzám – majd egyszer erre is sor kerül…
A két muzeális ritkaságnak számító kép, Baka Zoltán barátom családi fotóarchívumából való. Nagy köszönet érte…
A helytörténeti cikksorozat következő része
Hozzászólások