Jánosi Engel Adolf (1820-1903)
Csak néhány rövid, bevezető gondolat
110 éve, 1903. január 10-én halt meg Pécs város egyik kiemelkedő egyénisége, Jánosi Engel Adolf. Úgy gondoltam, ez megfelelő alkalom arra, hogy lerójam tiszteletemet ennek a jeles férfiúnak emléke előtt.
Emléktábla Pécsett
Úgy éreztem, hogy „Azok a régi szép idők” c. múltkalandozó rovatomból ez a kemény akaratú, sziklaszilárd jellemű férfiú szellemalakja sem maradhat ki. Őt is piros betűs kiemelt hely illeti meg.
Kedves „Hetedhéthatár” olvasók, felhívom szíves figyelmüket, Jánosi Engel Adolf teljes és hiteles önéletrajz-művére („Életemből”), amely a Pannónia Könyvek sorozatban, Szirtes Gábor szerkesztésében, 2008-ban jelent meg.
Jánosi Engel Adolf „Életemből” c. erkölcsi végrendelete, amelyet fiai számára írt, 1887. december végén datálódott.
16 évvel később, a Pécsi Napló 1903. január 12-i számában jelent meg Jánosi Engel Adolf halála alkalmából az a nekrológ, amely alapját képezte jelen visszaemlékezésemnek.
A nekrológ sok elemében, részletében hivatkozik Jánosi Engel Adolf írására, de ehhez viszonyítva új információkat is tartalmaz. Egyben kifejezi a pécsi polgárok tiszteletét, mély együttérzését, amellyel búcsúztak városunk e példamutatóan kitűnő személyiségétől.
E mellett fontosnak tartottam néhány – általam igen lényegesnek ítélt – életfilozófiai alapelvet is, forráshivatkozással átvenni Jánosi Engel Adolf fenti önéletrajzából.
Ugyanígy forrásértékűnek ítéltem meg Haksch Lajosnak: „A Negyvenéves Pécsi Dalárda története” c. munkájából Jánosi Engel Adolfra vonatkozó, igen értékes kortörténeti emlékek felidézését is.
Több helyen hivatkozok munkámban a Pécsi Napló, egykori pécsi napilap főszerkesztőjének, Lenkei Lajosnak közléseire. (Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből (Egy pécsi újságíró visszaemlékezései). Pécs. 1922.)
Megbízható, tudományos pontossággal szerkesztett irodalmi forrásmunkának tekintettem Pécs. szab. kir. város főlevéltárosának Cserkúti Adolfnak Jánosi Engel Adolf életrajzát is tartalmazó kis bibliográfiáját is. (Az első pécsi zsidók. Írta: Csekúti Adolf Pécs szab. kir. város levéltárosa. Különnyomat a Pécs-Baranyai Múzeumi Egyesület Értesítőjéből. Pécs. 1914.)
Annak, aki további részletesebb, értékes információkat akar megtudni a Jánosi Engel családról, feltétlenül tudom ajánlani az interneten is olvasható, Oláh János: „Egy „angyal” egykor és ma – Az Engel család felemelkedése, nagysága és…”.c. kitűnő családkutatási munkáját.
Továbbá igyekeztem minden olyan értékes adatot felkutatni, amivel teljesebbé tudtam tenni munkámat, annak érdekében, hogy minél hitelesebben tudjam megjeleníteni ennek a nagyszerű embernek a portréját.
A gyászhír…
„Városunk egyik legelőkelőbb, köztisztelt családjára gyász borult. Meghalt annak ékessége, aki kiváló emberi tulajdonoknak volt birtokosa és saját szorgalmával, lankadást nem ismerő buzgalmával, önbizalmával, melyhez a gondviselés kiváló kegyességéből megfelelő szerencse is járult és őt magasan a hétköznapiság fölé emelő szellemi képességeivel kicsiny kezdetből fölemelte a magasságokba, kinek működését áldás kísérte, kinek becsületes munkája jutalmául patriarchális életkort juttatott jó csillagzata és elérkezve az utolsó állomásra, azon jóleső tudattal szállhatott a sírba, hogy méltó utódok lépnek örökébe és a maga részéről méltón befejezte földi küldetését. Meghalt Jánosi Engel Adolf, az Engel Adolf és fiai fanagykereskedő ás parkettagyár cég megalapítója, a komlói kőszénbánya tulajdonosa, föld nagybirtokos életének 83-ik évében. A jövő év tavaszára nagy ünnepre készült családja. Úgy tervezték, hogy megünneplik a családfő házasságának 60-ik évfordulóját és ezen alkalomra Bécsben gyülekeztek volna össze a gyermekek, unokák és dédunokák, de ezt a napot már nem érhette meg. Néhány hete, hogy az életerős ember, aki külsejére és szívóságára is Bismarckra emlékeztetett és olyan volt, mint a tölgy, megrokkant, gyomra megtagadta a szolgálatot és hozzátartozói mind fokozódó aggodalommal látták a vég közeledtét. Szombaton késő este, amikor Pécsről a haldokló ágyához érkezhettek már az előző éjjel táviratilag odahívott, a pécsi anyaüzletet vezető gyermekei, József és Gyula, megszűntek az aggastyán szenvedései. Egy kiváló érdemekkel bíró ember szíve, mely oly melegen tudott érezni, megszűnt dobogni.” (Pécsi Napló. 1903. január 12.)
Lenkei Lajos a Pécsi Napló főszerkesztője így emlékezik vissza Jánosi Engel Adolfra:
„A régi pécsiek között egyik kimagasló alak volt Engel Adolf faanyagiparos és földbirtokos. A régi idők azon típusának képviselője, mely soha nem lankadó munkakedvvel, találékonysággal és rátermettséggel a semmiből alkot nagy dolgokat, s alig valósította egyik tervét, már motoszkált agyában a másik, miként lehetne saját vagyonának gyarapítása mellett a köznek is szolgálatára. A legszerényebb kezdetből mindig csak tisztességes eszközökkel tekintélyes vagyonra tett szert. Új utakon haladt, új perspektívákat látott maga előtt az akkoriban még egészen primitív, jóformán falusi jellegű városban. Sokat olvasott, önművelődés útján más szemmel nézte a világ sorsát, mint mások, és amíg másik még gondolkodtak, miként kellene valamit megcsinálni, ő azt már meg is valósította.” (Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből (Egy pécsi újságíró visszaemlékezései. Pécs. 1922. 181 p.)
Hozzászólások