Egy kis filmtörténelem
A Warner Brothers „A dzsesszénekes” című 1927-es munkájával vette kezdetét a hangosfilm korszaka. A filmben a főszerepet Al Jolson fehérbőrű színész játszotta, akit négerré sminkeltek, mivel akkor még fekete bőrű színész nem játszhatott főszerepet. A filmipar a siker ellenére is vonakodott áttérni a hangosfilmre, mivel jelentős költségekkel járt volna a változás.
Megszólal a film!
Az első amerikai hangosfilm
„Az Apolló mai megnyitó előadása mérföldkövet jelent a film-technika fejlődésében. Dacára a mozi megcsontosodott, konzervatív ellenzőinek, a film birodalma nőt, népeket hódított és kultúrát terjesztett. Húsz éve szakadatlan kísérletek és munkálkodás után íme – a film beszél, énekel és szórakoztat – de tanít is!
Az Apolló Projektograph Rt. Igazgatósága, az Apolló filmszínházat a legtökéletesebb felszereléssel látta el, mely a két leghatalmasabb világcég: Western Electric és Siemens A.E.G. szabadalmainak kölcsönös kicserélésével jöhetett csak létre.
A megnyitó-műsor összeállítására különös gond lett fordítva. Egész természetes, az első hang, mely a filmszínházban fülünket megüti – édes anyanyelvünkön szól hozzánk. A film első lélegzetvétele hódolat a nemzeti eszméknek. Ünnepélyes akkordban felharsan a „Himnusz”, előadva a m. kir. Operaház énekkara által. Organikusan kapcsolódik ezen ünnepélyes nyitányba korán és hirtelen elhunyt, boldogemlékezetű nagy miniszterünk: Vass József, a szociálpolitika klasszikusának nagy beszéde az elrabolt területek magyarságához, intve őket, hogy a jobb jövő és feltámadás reményében legyenek hű polgárai új hazájuknak – de ne feledkezzenek meg az igaztalan béke igájában görnyedő ó-hazáról sem. Utána nemzeti imádságunk a „Szózat” harsant fel, előadja a világsikert aratott Budai Dalárda. Evvel a megnyitó műsor ünnepi része befejeződött.
Rövid szünet után Békeffy pertraktálja a mozi szempontjából azt a legaktuálisabb kérdést: „Hangos” – vagy „nem hangos?”
Az ezután következő filmkóstoló az addig nem látott és nem hallottakból: „Macskazene” trükk-film, melynek groteszk zenekísérete adja meg a filmnek az eddig hiányzó zamatot.
Az Apolló mozi első hangosfilmje
Most jön aztán a műsor slágere: Mely egyidejűleg Berlin, Wien és Budapesttel együtt csak Pécsett kerül bemutatásra. Az UFA-Pommer produkció hatalmas alkotása: „Mese a benzinkútról”. Főszerepben Lillian Harvey, Willy Fritsch és Olga Csehova. A régi világban a szerelem, a holdvilágos berkekben kezdődött. A XX-ik század a holdat stílszerűen a benzinkúttal helyettesíti. Zseniális ötletek, pattogó zeneszámok, remek dalok, ritmusos táncok 100%-os diadallá avatják ezen bájos filmoperettet, mely mint színházi operett is már a 300-ik előadást éri el Berlinben. A színészek játékából az is megérti a tartalmát, aki a német nyelvet nem sajátította el.
A budapesti Uránia csütörtöki előadásán szűnni nem akaró taps honorálta az UFA ezen legtökéletesebb hangos filmjét. Megvan minden remény és kellék ahhoz, hogy ezen műsor a pécsi közönséget is a „talkie” (hangos film) hódolói közé sorakoztassa.” (Pécsi Napló 1930. október 11.)
Ma nyit kaput a hangos Park mozi
„Teljesen átalakítva, legmodernebb hangos berendezéssel felszerelve, akusztikailag és műszakilag kitűnően sikerült új alakban. Ami akusztikailag tökéletességet, és művészi ízlést illeti, már megemlékezés történt a lapokban, amelyek megállapításait a legkényesebb közönség is bizonyára honorálni fogja.
A Park mozi első hangosfilmje
Az ünnepi megnyitó előadáson az eddig filmek legkiválóbbja kerül bemutatásra: „A hercegnő adjutánsa.” A fővárosi kritika a legmelegebb elismerés hangján emlékezik meg ezen filmről. Így például a Magyar Hírlap a következőket írja:
„Ismét egy pompás filmoperett, a legjobbak közül való. Szinte nem is operett, hanem sziporkázó persziflázsa (nevetségessé tétele) mindannak, amit eddig az operettszínpadon komolyan vettek. Mert ebben a darabban, mely a „Hercegnő adjutánsa” címmel került a budapesti közönség elé, a romantika melegségét mindig egy hajszál választja el a paródia kacagásától és egészben véve mégis csupa derű, csupa kedvesség és ötlet.”
Majd így folytatja: „Feldolgozásban alig láttunk operettet, amely ennyi kacagtató komikummal tudná színezni az alapjában véve romantikus mesét és ahol a rendezés, a muzsika és a színészi játék együttvéve ilyen harmonikus egységben ontaná a szórakoztatást.”
Épp ily elismeréssel nyilatkozik a Pesti Hírlap is. Többek között így ír:
„Nagy Kató játsza a női főszerepet, kedvesen, finoman. Willy Fritsch pedig a hadnagy szerepében bűvöli el a nézőtér hölgyeit. Muzsika, szerelem, keringő, Willy Fritsch – mi kell még a sikerhez?”
A többi napilap hasonló módon nyilatkozik.
Ezt a legkiválóbb filmet bevezeti egy kitűnő UFA világhíradó, majd Liszt Ferenc II. rapszódiája.”
(Pécsi Napló 1931. szeptember 29.)
A hercegnő adjutánsa
(Bemutatta a Park mozi… Egy kis filmismertetés)
„Minden túlzás nélkül is, eseménynek számított a Park mozi kedd esti bemutatója.
Esemény volt: ezúttal tért át a hangosfilmre a Park mozi és ezúttal az idei szezon egyik legszenzációsabb újdonságát, „A hercegnő adjutánsa” -t mutatták be.
A legelőkelőbb közönség töltötte meg a megnyitó előadáson a Park mozi díszesen átalakított hatalmas nézőterét. Az ünnepi megnyitó előadás első számaként a Polgári Daloskör énekelte el a Hymnuszt, majd egy érdekes UFA híradó és Liszt magyar rapszódiájának kifogástalan leadása következett.
Ezt követte az est szenzációja: „A hercegnő adjutánsa”-nak előadása. A legpompásabb film operett, amelyet alkalmunk volt láthatni. Meséje nagyon kedves, ötletes, pompás bizonyítéka annak, hogy a jó operettnek sem kell okvetlen eseménytelen bárgyúságokat tartalmazni. Werner R. Heymann zenéje finom, végtelenül hangulatos. Hans Schwarcz viszont ezzel a darabbal legbriliánsabb rendezői munkáját produkálta. És a szereplők?… Kitűnő mindegyik. Megvesztegetően bájos Nagy Kató a hercegnő szerepében, Willy Fritsch ideális bonvivant, Reinhold Schürczel viszont nagyszerű színeket talált a kancellár szerepében. Kitűnő, pompás az egész együttes, a legkisebb epizódszerep is kimondott művészi kezekben van.
A hangos Park mozi megnyitó előadásául a mozgófényképszínház vezetősége méltóbb műsorról nem is gondoskodhatott volna. A film egyes jelenetei után lelkesen zúgott fel a közönség tapsa.
Meg vagyunk felőle győződve, hogy a „Hercegnő adjutánsa” tegnap esti bemutatója sokáig fogja Pécs város filmkedvelő közönségének beszédtárgyát képezni.” (Pécsi Napló 1931. október 30.)
A filmtörténet a következő számban folytatódik…
Hozzászólások